Leírás és Paraméterek
A virágos kőris vagy mannakőris Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában a karszterdőkben őshonos, 6-10 m magasra megnövő, kezdetben kúpos, majd laza, gömbölyded koronájú, lombhullató fa. Hazánkban középhegységeinkben, a mészkedvelő tölgyesekben él. Törzse általában hengeres, egyenes, kérge világosszürkétől feketésszürkéig változó, sima (ellentétben a magas kőrisével). Ágai sugarasan szétágazók, gyakorta görbék, csavarodottak. Lombozatát páratlanul szárnyaltan összetett, - általában 7, hosszúkás vagy tojásdad, finoman fogazott, sötétzöld, ősszel sárgára vagy lilásbarnára színeződő levélkéből álló, - keresztben átellenesen álló levelek alkotják.
Ezüstös sárgásfehér, illatos, feltűnően hosszú porzós virágai, májusban a vesszők végén, látványos, 10-15 cm-es, dús bugákban nyílnak.
A ’Mecsek’ fajtát Kett Ferenc fedezte fel 1970-ben Pécsett. 1985-ben állami minősítést kapott. Koronája lapított gömb alakú, ezért nevezik gömbkőrisnek is. Virágzása rendkívül gazdag.
Napos, meleg helyet és laza, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Szárazságtűrő, viszonylag igénytelen, sokoldalúan használható fa. A városi klímát az alapfajnál jobban bírja.