Gyümölcsfa Japán naspolya K5/10 150/200

A Eriobotrya japonica - ​japán naspolya Dél-Közép-Kínában őshonos, konkrétan a Himalája lábánál fekvő területeken, olyan tartományokon át, mint Csungkjing, Hubei, Szecsuán, és egészen Guangdong-ig, ahol vegyes szubtrópusi lombhullató és örökzöld erdőkben fordul elő 600 és 1800 méter közötti tengerszint feletti magasságban. A nemzetségnév az ókori görög erion (gyapjú) és botrys (szőlőfürt) szavakból, utalva a virág szőlőfürthöz való haonlóságra és az ezen található sűrű, gyapjas szőrökre. A fajnév latinul „japán”-t jelent, ami Japánra utal, hiszen ott nagyon régóta termesztették, bár eredetileg Kínából származik. A fajt először Carl Peter Thunberg írta le Mespilus japonica néven 1784-ben a Flora Japonica című folyóiratban, a japán példányok alapján, majd John Lindley 1821-ben átsorolta az Eriobotrya nemzetségbe. A gyümölcsfát már 1000 éve termesztik Japánban (valószínűleg emiatt japánnaspolya a növény neve). A köznapi nevében a „naspolya” megnevezés a Mespilus nemzetségből ered, ahová korábban sorolva volt. Kínában a gyümölcsét és a leveleit évezredek óta használják a hagyományos orvoslásban köhögés, torokgyulladás és emésztési problémák kezelésére.

A japán naspolya sűrű, gömbölyded koronájú, rövid törzsű, örökzöld cserje vagy kisebb fa. A friss hajtásai gyapjasak. Hatalmas, egyszerű levelei (10-25 cm) kemények, fényesek, sötétzöldek és lándzsásak. A levelek széle fűrészes, a levélfonák rozsdabarna szőrzettel borított. Mézillatú fehér virágai kicsik (2 cm), bugavirágzata sűrűn szőrös, igen hosszú ideig nyílik ősztől tél végéig. Gyümölcsei a következő év tavaszán, nyár elején érnek be, fürtökben állnak, 3-5 cm nagyságúak, éretten sárgák, belül fehérek, kellemes illatúak, leveses húsúak, nagyon finomak, zamatosak. A termésben általában 3-5 mag van. A nyomásra érzékeny gyümölcsöt éretten kell szüretelni, és általában 10 napig tárolható, hűtve legfeljebb 2 hónapig.

Virágszín: fehér

Virágzási idő: október-november

Magasság: 2-4 m

Igényei: Humuszos, nedves, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag,vályog talajokat kedveli. Teljes napra vagy félárnyékba is ültethető. Vízigénye közepes, de az idősebb egyedek elviselik a rövidebb ideig tartó szárazságot. A termés jó minősége miatt öntözésre van szüksége. Nagy tápanyagigényük van, ezért rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szükségük. Mindenképpen védett helyre ültessük.

Fenntartási munkái: Metszésre nincs szüksége. Hazánkban hidegebb területeken vagy a gyümölcs beérése érdekében érdemes dézsás növényként tartani, és fagymentes, világos helyen teleltetni. Kertbe ültetve a fiatal növényeket és a virágokat téli takarással kell védeni. Az idősebb példányok a hidegebb időjárást jobban bírják, nem károsítják őket a nagyobb fagyok sem. A fa maga körülbelül -10°C-ig (-18°C is lehetséges egyes fajtáknál) bírja, de a virágok és a fiatal gyümölcskezdemények már -3°C körüli fagyban károsodhatnak.

Felhasználása: Mediterrán kertek növénye. Fiatalkori fagyérzékenysége miatt dézsás/kaspós növényként is remekül alkalmazható. Magról vetve nagyon könnyen kikel, és pár év alatt látványos dísznövénnyé fejlődik, de a termőre fordulásra 8-10 évet is várni kell. De ha a mag valamilyen fajtáról származik, akkor nem biztos, hogy az utód termése olyan finom lesz, mint az anyanövényé.

Gyümölcsének jellemzése, elkészítésének lehetőségei:

Íze frissítő, édeskés-savanykás, leginkább a sárgabarack, az őszibarack és a citrusok keverékére emlékeztet. A húsa lédús, tömör, a héja pedig vékony, enyhén molyhos (ezt fogyasztás előtt érdemes lehúzni, vagy alaposan megmosni). A gyümölcs közepén 1-3 nagyméretű, fényes barna mag található. Figyelem: A magok (a sárgabarackmaghoz hasonlóan) cianid-glikozidokat tartalmaznak, ezért nem ehetőek!

A japán naspolya nagyon magas pektintartalommal rendelkezik, ami miatt kiválóan alkalmas zselé- és lekvár készítésre, kevés hozzáadott sűrítővel is gyönyörű, aranyszínű lekvár főzhető belőle. Tipp a konyhába: Ha lekvárt készítesz belőle, tegyél bele egy kevés friss gyömbért! A gyömbér csípőssége fantasztikusan kiemeli a japán naspolya egzotikus, virágos aromáját.

Önmagában, gyümölcssalátákba vagy joghurtba keverve a legjobb. Mivel jól tartja a formáját, pitékbe, tésztafélékbe (galette-be) is süthető, mint a barack. Cukros szirupban, kevés fahéjjal és szegfűszeggel eltéve a téli hónapok különlegessége lehet. Szirup/szörp készítésre s alkalmas, amit Ázsiában gyakran használnak toroknyugtatóként is. Fűszeres, ecetes-hagymás mártásként (chutney) húsok, különösen szárnyasok és sültek mellé kiváló kísérő.

Érdekessége: Olaszországban (különösen Szicíliában) a magokból is készítenek egy mandulaízű likőrt (Nespolino), de ez nagy szakértelmet igényel a magok hatóanyagai miatt.

A gyümölcs rendkívül gazdag A-vitaminban és káliumban, emellett jelentős az antioxidáns tartalma is. A népi gyógyászatban a gyümölcsöt és a leveléből készült kivonatot is használják légúti panaszok enyhítésére.