Gyümölcsfa Mandula Tétényi bőtermő 1/2 standard CLT 9

A 'Tétényi bőtermő' fajtát Brózik Sándor szelektálta a 'Burbank magonca' szabad megporzású populációjából. Magyarország a mandula termeszthetőségének északi határán helyezkedik el. Melegigényes növény. A termőrügyek télen -17-18 C-on már károsodnak. A téli fagytűrő képesség összefüggésben van a fák kondícionális állapotával. A papírhéjú fajták a legkevésbé télállóak a keményhéjúak a leginkább fagytűrőek. Nagyon korán virágzik, ezért -3 és -5 C-os lehűlések gyakran károsítják a világokat. A mandulafa fényigénye viszonylag nagy, ezért hazai környezeti viszonyok között csak megfelelő térállással és szakszerű ritkítómetszéssel párosítva elégíthető ki. Vízigénye mérsékelt, (évi 400-500 mm), de a nyári hónapokban kiegyenlített vízellátást igényel. A szárazságra és az erős szélre érzékeny. A mandula 6,5 és 7,5 pH-jú, gyengén vagy közepesen meszes, meleg, jó tápanyag- és vízgazdálkodású, legalább 70 cm-es termőrétegű, levegős laza vagy középkötött talajokon fejlődik jól.

Érési ideje: Középkorai érésű fajta, termése általában szeptember elején–közepén szedhető. A terméshéj könnyen törhető, a mag jól választható a héjtól.

Gyümölcse: Termése középnagy vagy nagy, megnyúlt, hengeres alakú, csúcsa hosszan elhegyesedő. Bélaránya nagy (45-50 %), magbele fűszeres ízű. Félpapír héjú. Vastag zöld burka miatt kandírozásra is alkalmas. Íze édes, zamatos, nem kesernyés. Kiváló csemege minőségű, de ipari feldolgozásra is alkalmas.

Hajtásrendszere: Növekedési erélye gyenge vagy közepes. Gömb alakú koronát nevel. Elsűrűsödésre hajlamos. Ágrendszere jól nevelhető, metszéssel jól formálható. A virágrügyek döntő többsége rövid termőnyársakon fejlődik.

Termőképessége: Nevéhez hűen bőtermő fajta, rendszeresen és megbízhatóan terem. Kora tavaszi virágzása miatt a fagyos években termésbiztonsága némileg csökkenhet, de megfelelő fekvésben kiváló hozamokra képes. Önmeddő.                                               

Pollenadói: Tétényi rekord, Tétényi kedvenc, Budatétényi 1, Budatétényi 70

Kártevői, betegségei: A téli lehűléseket kiválóan tűri, sarka vírusra, moníliás hajtáshervadásra és gnomóniás levélfoltosságra fogékony. A mandulavincellér és a levéltetvek időnként károsíthatják, ezért a rendszeres növényvédelem ajánlott.

Felhasználása: Elsősorban házikertbe való, kézi szüretelésre javasolt fajta. Friss fogyasztásra alkalmas, kandírozott gyümölcsnek, édességekhez is felhasználható. Kiváló íze és magas olajtartalma miatt elsőrangú csemege, de édességipari, cukrászati és olajipari feldolgozásra is kiváló.

Előnye: Hazai viszonyokra nemesített, jól alkalmazkodó, bőtermő és megbízható fajta. Jó minőségű, édes magbelű.

Mandula alanyok:

Mandula magonc (Prunus dulcis): a legelterjedtebb alany a száraz, napos klímájú területeken. Kiváló szárazság- és mésztűrő képességgel rendelkezik, mélyre hatoló gyökérzete miatt jól hasznosítja a talaj mélyebb rétegeinek nedvességtartalmát. Ugyanakkor fagyérzékenyebb, ezért a hidegebb, fagyzugos térségekben nem javasolt a használata.

Keserűmandula magonc: hasonló tulajdonságú, de még erősebb növekedést biztosít, és a meszes, gyengébb szerkezetű talajokon is jól fejlődik. Nagy előnye a hosszú élettartam és a kiváló szárazságtűrés, ám ez is csak a melegebb, védett fekvésű területeken ajánlott.

Őszibarack magonc (Prunus persica): alanyként ott válik előnyössé, ahol a talaj kissé kötöttebb, és a vízháztartás kiegyensúlyozottabb. A mandulánál jobb fagytűrésű, ezért hűvösebb területeken is használható. Mésztűrése viszont gyenge, így meszes talajokra nem ajánlott. Az őszibarack alanyon álló mandulák korábban fordulnak termőre, de rövidebb élettartamúak, és rendszeres vízellátást igényelnek.

Mandula × őszibarack hibridek: A korszerű intenzív ültetvényekben egyre gyakrabban alkalmazzák pl: a GF 677, GF 557, Hansen 2168 vagy Nemaguard típusok. Ezek az alanyok a mandula szárazságtűrését ötvözik az őszibarack jobb hidegtűrésével. Jellemzően erős növekedést adnak, kiválóan alkalmazhatók meszes, gyengébb vízellátottságú talajokon, ugyanakkor nem minden hibrid viseli el a téli fagyokat. Magyarországon főként a GF 677 terjedt el, különösen déli és középső régiókban.

Szilva alany (Prunus domestica vagy Myrobalan – Prunus cerasifera): Ritkábban, speciális körülmények között előfordul elő a használata. Ezt főként nedvesebb, kötöttebb talajokon alkalmazzák, ahol a mandula gyökere nem fejlődne megfelelően. A szilva alany jobban viseli a magasabb talajnedvességet és a hidegebb teleket, viszont gyakori az oltási összeférhetetlenség, ami rövidebb élettartamot eredményezhet.