Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Heuchera nemzetség, amelyet gyakran „coral bells” (korallharang) vagy „alum root” néven is emlegetnek, Észak-Amerika hegyvidéki és erdei területein honos. Mintegy 50 természetes fajuk ismert, amelyek jellemzően a Sziklás-hegység, az Appalache-hegység, valamint Kanada és az Egyesült Államok középnyugati és keleti államainak területén fordulnak elő. A nemzetség neve Johann Heinrich von Heucher (1677-1747), a Wittenbergi Egyetem orvosa, botanikusa és gyógynövény-szakértője után kapta a nevét, melyet Karl Linné adott, aki elsőként írta le e növényfajt 1738-ban. A Heuchera nemzetség egyes tagjai, főként a vadon élő alumgyökér (Heuchera americana), a népi gyógyászatban összehúzó hatásuk miatt voltak használatosak – külsőleg vérzéscsillapításra, sebek kezelésére. Bár a ‘Caramel’ nem kifejezetten gyógynövényfajta, a nemzetség örökségében ott rejlik a gyógyászati alkalmazás lehetősége. Az első jelentős hibrid heucherák 1980 körül kerültek kereskedelmi forgalomba. A hibridek ma már nagyon gyakoriak a termesztésben. A mai hibridek előállításához leggyakrabban használt növényfajok a H. sanguinea, a H. americana, a H. micrantha, a H. villosa és a H. cylindrica . A hibrid növények levelei széles színválasztékban kaphatók, beleértve a zöld, kékeszöld, ibolya, lila, bordó, bronz, ezüstfekete, narancssárga, sárga vagy piros különböző árnyalatait, de gyakran csíkos, foltos vagy márványos tarkasággal, amely néha merész kontrasztos ereket is tartalmaz. A hibrid növények virágszíneiben is nagy a választék.
A ‘Boysenberry’ az "Indian Summer" sorozat különleges tagja, amelyet 2011-ben nemesítettek Hollandiában: az egyik szülő egy védett Heuchera × hybrida válogatás, míg a másik a híres ‘Crimson Curls’ volt. A fajta 2013 óta klónról klónra szaporítva megtartja jellegzetes, tömött habitusát és különleges, bordó-piros lombszínét. Kompakt, félgömbös habitusú évelő. Levelei szélesek, karélyosak, ráncos szélekkel, felszíne fényes, bordó–barna és narancsos tónusokkal, a fonákjuk rózsás árnyalatú. Virágszárai vékonyak, 45–60 cm magasak, és apró, csengő alakú, fehér virágokat bontanak késő tavasztól nyár közepéig .
Virágszín: Fehér
Virágzási idő: Június - augusztus
Magasság: 40-70 cm
Igényei: A félárnyékos, szűrt fényű helyeket részesíti előnyben, de hűvösebb klímán vagy öntözött körülmények között akár napos helyen is jól fejlődik. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag, enyhén savas vagy semleges talajt kíván. Kedveli a humuszos, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talajt. A rendszeres, de nem túl bő öntözés a lombozat színének megőrzését is segíti.
Fenntartási munkái: Tavasszal ajánlott eltávolítani az előző év elhalt lombját. Érdemes az elszáradt virágszárat visszavágni, ami serkenti az újra virágzást. Tőosztás 3–4 évente javasolt a tő felújítása érdekében. Mulcsozással nyáron megőrizhető a gyökérzóna hűvössége.
Felhasználása: Kiváló választás szegélynövényként évelőágyásokba, árnyékos helyen lévő kaspókba, sziklakertekbe vagy alacsonyabb cserjék mellé. Bordó lombja kontrasztot nyújt zöld és világos lombú társakkal. Virágai vonzzák a méheket és pillangókat.