Hydrangea arborescenes 'Annabelle' - Cserjés hortenzia

A Hydrangea arborescens - cserjés hortenzia Észak-Amerika keleti részéről, főként az Egyesült Államok erdős, nedves élőhelyeiről származik. Természetes élőhelyén árnyékos vagy félárnyékos, humuszban gazdag, nedves talajokon fordul elő. A Hydrangea név a görög “hydor” (víz) és “angeion” (edény) szavakból ered, utalva a faj vízigényére. A fajnév az arbor szóból származik, jelentése "fa", utalva a cserje elfásodó szárára. A fajt Carl Linnaeus írta le a 18. század közepén.

A 'Annabelle' fajtát 1910-ben találta Harriet Kirkpatrick egy vadon növő példányra az Anna környéki erdőben (Illinois állam, USA). Bár a környékbeli kertekben hamar elterjedt, a nagyközönség számára csak évtizedekkel később vált elérhetővé. Dr. Joseph C. McDaniel, az Illinois-i Egyetem professzora "fedezte fel újra" 1960-ban, és ő vezette be a kereskedelmi forgalomba 1962-ben. Dr. McDaniel nevezte el 'Annabelle'-nek, tisztelegve a felfedezés helyszíne (Anna) és a növény szépsége előtt (belle). Közepes méretű, gyors növekedésű, lombhullató cserje. Levelei nagyok, szív‑ vagy elliptikus alakúak, világos‑ vagy középszöldek nyáron. Ősszel sárga árnyalatúvá válik. Szárai erősek, vastagok, tömött elágazásúak. Virágai nagyméretű, gömbölyded bogernyővirágzatokban nyílnak, melyek kezdetben zöldes árnyalatúak, majd kinyílva krémes fehérré válnak, hatalmas, akár 20-30 cm átmérőjűek is lehetnek. Termése apró tok, díszértéke elhanyagolható. Elvirágzás után a virágfejek visszazöldülnek, és szárítva is megtartják formájukat. Virágzata megszáradva télen is a növényen marad. 

Virágszín: hófehér

Virágzási idő: június – szeptember (de akár a fagyokig is virágozhat)

Magasság: 1,0–1,5 m magas és széles

Igényei: Napos–félárnyékos helyet kedvel; talajban a jó vízáteresztésű, humuszban gazdag földet részesíti előnyben. Enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajokat kedvel, de az enyhén meszes talajokat is elviseli, bár itt fejlődése, virágzása visszamaradhat, levele kissé klorózisossá válhat. Vízigénye közepes‑magas; száraz időszakban rendszeres öntözést igényel. Pangó vizet és a kiszáradást nem tűri. Fagytűrése jó.

Fenntartási munkái: A cserjés hortenzia az azévi (friss) hajtásokon hozza virágait. Ezért a metszést kora tavasszal (márciusban), még a rügyfakadás előtt kell elvégezni. A szárakat erősen, 15-20 cm magasságban vissza kell vágni a talajszint fölé, ami kompaktabb növekedést és nagyobb virágfejeket eredményez. Tavaszi tápanyag‑utánpótlás javasolt komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával. Talajtakarás elősegíti a nedvesség megtartását és a gyomosodás csökkentését. Öntözésre a vegetációs időben mindig szüksége van. Támasztékra lehet szüksége a virágzás idején, mert hatalmas virágfejei miatt a szár elhajolhat.

Felhasználása: Ideális szoliternek, cserjecsoportba, virágágyások szegélyébe vagy kertek középpontjába. Nagy fehér virágzata vágottvirágnak és szárított virágnak is alkalmas. Nagyobb méretű dézsában vagy konténerben a teraszok, erkélyek dísze is lehet, feltéve, hogy biztosítjuk számára a megfelelő öntözést.