Hydrangea macrophylla 'Rembrandt' - Kerti hortenzia K23 EXTRA

A Hydrangea macrophylla - kerti hortenzia Kelet-Ázsia – elsősorban Japán – part menti, nedves erdőségeiből származó lombhullató cserje. Természetes élőhelyén párás, humuszban gazdag talajokon, félárnyékban fejlődik. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A macrophylla fajnév „nagylevelűt” jelent. Tudományos leírását a 18. században készítették el. A faj Japánból került a nyugati világba a 18–19. század folyamán, ahol hamar rangos kerti növénnyé vált. A hortenzia a japán kertkultúrában is fontos szerepet töltött be, sok helyen ünnepségek és kertek jellegzetes növénye volt. 

A 'Rembrandt' hortenzia fajtasorozat (teljes nevén: 'Forever & Ever® Rembrandt Collection' vagy 'Colour Changing Collection') egy modern európai nemesítés eredménye. Gert Cools, a Cools Plant b.v. faiskola tulajdonosa nemesítette Hollandiában. A nemesítési folyamat az 2000-es években zajlott, a fajtasorozatot a 2010-es évek elején vezették be a piacra. A nemesítés célja az volt, hogy olyan Hydrangea macrophylla fajtákat hozzanak létre, amelyeknek: erősebb a szára, így jobban bírják az esőt és a szelet; kompaktabb a mérete, így alkalmasabbak dézsás tartásra és kisebb kertekbe; a virágai rendkívül hosszan tartanak, és a szezon során látványos, művészi színátmeneteken mennek keresztül, amelyek a névadó festő, Rembrandt képeinek gazdag színeit idézik. Kompakt, sűrű növekedésű fajták tartoznak a sorozatba, erős, merev szárakkal. Általában 0,9 és 1,5 méter közötti magasságot és hasonló szélességet érnek el, így ideálisak kisebb kertekbe és dézsás tartásra. Lombhullató cserje, fényes, sötétzöld, ovális levelekkel. A sorozat fő különlegessége a virágok elképesztő színváltozása, amely akár hat hónapig is eltart. A virágok nyáron nyílnak, és a szezon előrehaladtával folyamatosan változtatják árnyalatukat, gyakran zöldes, krémes, rózsaszín, piros vagy bordó tónusokká érve az ősz folyamán. Ez a "festői" színátmenet adja a növény nevét.

Virágszín: a szezon előrehaladtával folyamatosan változtatják árnyalatukat

Virágzási idő: június–október

Magasság: 0,9–1,5 m, szélesség 1–1,5 m

Igényei: Félárnyékos fekvést kedvel, ami az erős délutáni napsütéstől védett. Talaja legyen nyirkos, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű. A talaj kémhatása savas (5,5 pH vagy ez alatt) legyen. Minéljobban közelít a talaj kémhatása a semleges értékhez annál rózsaszínebbé válik a virágzat. Vízigénye magas, különösen nyáron. Fagytűrése közepes, a fiatal hajtások télvégi fagyokra érzékenyek.

Fenntartási munkái: Tavasszal óvatos ritító metszés ajánlott, a tavalyi virágfejek eltávolításával. Az elszáradt virágfejeket az alattuk lévő első életerős rügypárig vágjuk vissza. A legidősebb (3-4 éves), fásodott ágak egyharmadát tőből vágjuk ki, ami serkenti az új hajtások növekedését. Erős visszavágás kerülendő, mivel virágait az előző évi vesszőkön hozza! Nyáron rendszeres, bőséges öntözés szükséges. Tavaszi és nyári tápanyag-utánpótlás kedvez a bőséges virágzásnak. A talaj savasságának megőrzését segítő tápokkal vagy timsóval a kék színmélység fenntartható.

Felhasználása: Szoliterként, előkertekben, árnyéki vagy félárnyéki ágyásokban, cserjecsoportok részeként is csodaszép látvány. Mérete miatt kiválóan alkalmas dézsában, teraszon vagy erkélyen való tartásra, ahol a teleltetése is könnyebben megoldható. Rendkívül tartós virágai miatt kedvelt vágott és szárított virágként is.

Érdekességek a nagyvirágú hortenziáról:

A hortenzia (japánul Ajisai) évszázadok óta a japán kultúra szerves része: Egy legenda szerint egy japán császár hortenziát küldött egy lány családjának, akit elhanyagolt a hatalomért, hogy kifejezze bűnbánatát és szerelmét. Azóta a hála és a szívből jövő megbánás jelképe.

Az esős évszak hírnöke: Japánban június az esők és a hortenzia virágzásának ideje. Számos buddhista templomot (pl. a kamakurai Meigetsu-in templomot) „Hortenzia-templomként” ismernek, ahol ezrével nyílnak a virágok az esőben.

Az angolszász kultúrában régebben negatív jelentéssel is bírt. Úgy hitték, azok a nők, akik hortenziát termesztenek, vénlányok maradnak. Mivel dús, látványos virágzata ellenére kevés magot terem, a hiúsággal és a dicsekvéssel azonosították.