Hydrangea paniculata 'Limelight' - Bugás hortenzia K2 40-60

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos, elsődleges elterjedési területe Közép- és Dél-Kína, Japán, Tajvan, a Szahalin-sziget és az oroszországi Kuril-szigetek. Kínában a faj több tartományban is előfordul. Őshonos elterjedési területén belül hegyvidéki régiókban él, jellemzően 300 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran ritkás erdőkben, bozótosokban, völgyekben, lejtőkön és hegycsúcsokon. Természetes környezetében a faj a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag, vályogos talajokat kedveli, de a pangóvizet nem tolerálja. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető.  A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A ’Limelight’ fajtát a holland Pieter Zwijnenburg nemesítette 2000. környékény, a P. Zwijnenburg Jr. Kertészetben. Nevét a virágzat világos, élénk zöld színéről kapta, amely a nyár folyamán fokozatosan krém- és rózsaszínes árnyalatba vált. Erőteljes, szabályos bokros habitusú lombhullató cserje. Gyökérzete mélyre hatoló, erős, így a szárazabb időszakokat is jól viseli. Erőteljes, felálló növekedésű, sűrű bokros habitusú. Általában 1,5 és 2,5 méter közötti magasságot és szélességet ér el. Rendkívül erős, vöröses árnyalatú, merev szárai vannak, amelyek kiválóan megtartják a nehéz virágfejeket, így azok eső vagy szél hatására sem hajlamosak a lehajlásra. Levelei tojásdadok, fűrészes szélűek, sötétzöldek, ősszel bronzos vagy sárgás tónusúvá válhatnak. A virágok hatalmas, tömött, kúp alakú bugákban (akár 30 cm hosszúak is lehetnek) nyílnak. Kezdetben egyedi, élénk lime-zöld színűek, amelyek a szezon előrehaladtával krémesfehérré, majd ősszel finoman rózsaszínes árnyalatúvá válnak. A virágfejek a növényen maradnak a fagyok után is, és télen is díszítenek.

Virágszín: Élénk lime‑zöldből krémfehérbe, majd halvány rózsaszínbe váltó nagyméretű bugák.

Virágzási idő: Július - szeptember vége

Magasság: 2 - 2,5 m

Igényei: Jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedvel. Nem kényes a talaj pH-jára, a semleges vagy enyhén lúgos (meszes) talajt is jól tolerálja. Napos vagy félárnyékos helyre ültetve fejlődik a legszebben. Meleg, védett fekvésben mutatja legteljesebben díszértékét.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. A metszés elmaradása miatt a bokor felkopaszodik és a virágok elaprózódnak. Vízigénye közepes, a tartós száraz időszakokat öntözés nélkül kevésbé viseli jól.

Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű szoliterként, cserjecsoportba ültetve, vagy parkok, természeti kertek fő látványosságaként. Színátmenetes virágai romantikus hangulatot keltenek, alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe és nagyobb parkokba is. Hatalmas, tartós virágai miatt kedvelt vágott virág, frissen és szárítva is, őszi és téli dekorációkhoz.

Érdekességek a bugás hortenziáról:

Japánban a növényt Norigi néven ismerik, ami szó szerint „ragasztófát” jelent. A Japán Botanikus Kertek Szövetsége szerint a bugás hortenzia háncsából nyert nyálkás anyagot évszázadok óta használják a hagyományos japán papír, a Washi készítéséhez. Ez az anyag segít a papírrostok egyenletes eloszlásában és a lapok szilárdságában.

A bugás hortenzia ágai belül üregesek vagy könnyen eltávolítható bélszövettel rendelkeznek. A népi kultúrában – különösen az ázsiai hegyvidékeken – az egyenesebb vesszőket pipaszárként vagy gyermeki fúvócsövekként használták. Az Arnold Arboretum történeti feljegyzéseiben is említik ezt a gyakorlati felhasználást.

Amikor augusztus végén és szeptemberben megjelennek a hűvös éjszakák (10-12 °C környéke), a növény elkezdi lebontani a klorofillt, és felhalmozni az antociánokat (vörös színanyagokat). Ezért változik a szín a virágzatban.

 A bugás hortenzia virága valójában nem szirom, hanem színes csészelevél. Ezek az idő előrehaladtával, és a megporzás után kezdenek el színt váltani.