Leírás és Paraméterek
A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiából, főként Japán, Kína és Korea hűvös, párás hegyvidéki erdeiből származik. Természetes élőhelyén félárnyékos erdőszéleken, folyópartokon nő, ahol a nedves talaj és a kiegyensúlyozott mikroklíma ideális számára. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető. A hortenzia a japán kertekben az élet változékonyságát jelképezi, hiszen virágai színüket folyamatosan változtatják. A koten engei hagyományban a bugás hortenziát az elmúlás szépségének és a tisztaságnak a szimbólumaként tisztelték. A hortenzia Ázsiában a bőséget, a vendégszeretetet és az esőt szimbolizálja. Japánban a júniusi Ajisai Matsuri, vagyis a Hortenzia Fesztivál során színes tömegeik a monszuneső gazdagságát és a termékenységet ünneplik.
A ’Pink Diamond’ fajtát Hollandiában nemesítették az 1970-es évek végén. A név a virágzat gyémántszerű csillogására és színváltására utal, amely fehérből lágy rózsaszínbe, majd intenzív gyémántfényű rózsás árnyalatba váltanak. Ez a színátmenet különleges drámaiságot kölcsönöz neki, és méltán vált az európai kertek egyik kedvencévé. Gyökérzete erőteljes, rostos, jól alkalmazkodik a nedves, tápdús talajhoz. Szára fásodó és erősen tartó, így ellenáll a nagyméretű virágzat súlyának. Levelei sötétzöldek, szélesen oválisak, fűrészes szélűek, amelyek szépen kiemelik a virágzat színeit. Bugái kúpos formájúak, 30–35 cm hosszúak, tömött virágzattal. Termése apró, toktermés.
Virágszín: Eleinte fehér, majd fokozatosan halvány rózsaszín, végül élénk, mély rózsaszín árnyalatot kap.
Virágzási idő: Július - szeptember
Magasság: 2 m magas és széles
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést, üde, humuszos, jó vízelvezetésű talajt igényel. Télálló, így a magyarországi klímát is jól bírja. Talaja kémhatásával szemben nem igényes. Optimális számára az enyhén savas vagy semleges kémhatás.
Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. Nyáron rendszeres öntözést kíván, a virágbugák elnyílása után visszavágva bokrosabb növekedésre serkenthető.
Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű szoliterként, cserjecsoportba ültetve, vagy parkok, természeti kertek fő látványosságaként. Alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe is. Nagy virágai miatt impozáns dísze lehet reprezentatív előkerteknek, de vágott és szárított virágként is kedvelt.