Hydrangea paniculata 'Pink Lady' – Bugás hortenzia K2 40-60

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiából, főként Japán, Kína és Korea hűvös, párás hegyvidéki erdeiből származik. Természetes élőhelyén félárnyékos erdőszéleken, folyópartokon nő, ahol a nedves talaj és a kiegyensúlyozott mikroklíma ideális számára. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető. A hortenzia a japán kertekben az élet változékonyságát jelképezi, hiszen virágai színüket folyamatosan változtatják. A koten engei hagyományban a bugás hortenziát az elmúlás szépségének és a tisztaságnak a szimbólumaként tisztelték. A hortenzia Ázsiában a bőséget, a vendégszeretetet és az esőt szimbolizálja. Japánban a júniusi Ajisai Matsuri, vagyis a Hortenzia Fesztivál során színes tömegeik a monszuneső gazdagságát és a termékenységet ünneplik.

A ’Pink Lady’ fajtát a 20. század végén nemesítették Hollandiában, kifejezetten a díszítő érték hangsúlyozására: hófehér virágai nyár végére finom rózsaszín árnyalatba fordulnak, ami különleges eleganciát ad neki. Erőteljes gyökérzete sekélyen, de szélesen terjed, így a talajnedvességet jól hasznosítja. Szárai merevek, felfelé törők, barna kérgükkel jól ellenállnak a hó súlyának is. Levelei széles tojásdadok, finoman fűrészes szélűek, sötétzöld színükkel nyári díszítőértéket képviselnek. A virágzat nagy, kúpos bugákban jelenik meg, amelyekben steril, díszítő virágok adják a tömeget. A termése apró toktermés.

Virágszín: Fehéres-krémes indulást követően pasztell rózsaszín és idővel élénk pink árnyalatba vált

Virágzási idő: Július - szeptember

Magasság: 1,5–2,5 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést, üde, humuszos, jó vízelvezetésű talajt igényel. Télálló, így a magyarországi klímát is jól bírja. Talaja kémhatásával szemben nem igényes. Optimális számára az enyhén savas vagy semleges kémhatás.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. Nyáron rendszeres öntözést kíván, a virágbugák elnyílása után visszavágva bokrosabb növekedésre serkenthető.

Felhasználása: Magányosan ültetve szoliterként, kisebb csoportokban, vegyes virágágyásokban vagy kerítés mellé telepítve is mutatós. Elegáns színváltó virágzata miatt romantikus kertekben és modern kompozíciókban egyaránt kedvelt. Vágott virágként, valamint szárítva is felhasználható.