Hydrangea paniculata 'Pinky Winky' - Bugás hortenzia K2l 20-60

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiából, főként Japán, Kína és Korea hűvös, párás hegyvidéki erdeiből származik. Természetes élőhelyén félárnyékos erdőszéleken, folyópartokon nő, ahol a nedves talaj és a kiegyensúlyozott mikroklíma ideális számára. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető. A hortenzia a japán kertekben az élet változékonyságát jelképezi, hiszen virágai színüket folyamatosan változtatják. A koten engei hagyományban a bugás hortenziát az elmúlás szépségének és a tisztaságnak a szimbólumaként tisztelték. A hortenzia Ázsiában a bőséget, a vendégszeretetet és az esőt szimbolizálja. Japánban a júniusi Ajisai Matsuri, vagyis a Hortenzia Fesztivál során színes tömegeik a monszuneső gazdagságát és a termékenységet ünneplik.

A ’Pinky Winky’ fajtát Belgiumban, a híres ILVO (Institute for Agricultural and Fisheries Research) nemesítő intézetben hozták létre 1999-ben, dr. Johan Van Huylenbroeck vezetésével. Nevét játékos, könnyed hangzásáról kapta. Gyökérzete sekélyen, de szélesen terjed, biztosítva a jó tápanyag- és vízfelvételt. Szárai erősek, merevek, vöröses árnyalatúak, így jól megtartják a hatalmas bugákat, anélkül hogy lehajlanának. Levelei oválisak, sötétzöld színűek, finoman fűrészes széllel, amelyek egész nyáron sűrű lombtakarót képeznek. Virágzata nagy, kúpos, akár 30–40 cm hosszú bugákban nyílik: a sterilebb, díszítő virágok először hófehérek, majd rózsaszínbe fordulnak, így kétszínű hatást keltenek. A termése apró toktermés.

Virágszín: Kezdetben hófehér, majd az ősz felé fokozatosan mély rózsaszínre vált, így egyszerre több árnyalat is megfigyelhető a bugákon.

Virágzási idő: Július - szeptember

Magasság: 2–2,5 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést, üde, humuszos, jó vízelvezetésű talajt igényel. Télálló, így a magyarországi klímát is jól bírja. Talaja kémhatásával szemben nem igényes. Optimális számára az enyhén savas vagy semleges kémhatás. A szárazságot nehezen viseli, rendszeres öntözés szükséges.

Fenntartási munkái: Tavasszal érdemes visszavágni, mivel az új hajtásokon hozza virágait. Tavaszi metszése: az előző évi erős hajtásokat kb. egyharmadával vissza kell vágni; ez serkenti a bőséges virágzást. A fiatal példányokat télen érdemes takarni, míg az idősebb példányok már ellenállóbbak. Nyáron rendszeres öntözést kíván, a virágbugák elnyílása után visszavágva bokrosabb növekedésre serkenthető.

Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű szoliterként, cserjecsoportba ültetve, vagy parkok, természeti kertek fő látványosságaként. Alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe is. Nagy virágai miatt impozáns dísze lehet reprezentatív előkerteknek, de vágott és szárított virágként is kedvelt.