Hydrangea paniculata 'Silver Dollar' - Bugás hortenzia fehér K2L 20-60

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos, elsődleges elterjedési területe Közép- és Dél-Kína, Japán, Tajvan, a Szahalin-sziget és az oroszországi Kuril-szigetek. Kínában a faj több tartományban is előfordul. Őshonos elterjedési területén belül hegyvidéki régiókban él, jellemzően 300 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran ritkás erdőkben, bozótosokban, völgyekben, lejtőkön és hegycsúcsokon. Természetes környezetében a faj a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag, vályogos talajokat kedveli, de a pangóvizet nem tolerálja. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető.  A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A 'Silver Dollar' fajtát a holland nemesítő, Peter Zwijnenburg szelektálta és nemesítette Hollandiában. Először az 1990-es években figyelték meg, és 2000. körül került be a kereskedelmi forgalomba. A fajta 2008-ban elnyerte a Brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) rangos díját. Kompakt, sűrű és felálló növekedésű fajta. Erős, merev szárai vannak, amelyek jól megtartják a nagy virágfejeket, így azok eső vagy szél hatására sem hajlamosak a lehajlásra. Lombhullató cserje, sötétzöld, ovális levelekkel, amelyek ősszel bronzos vagy sárgás tónusúvá válhatnak. A virágok nagy, széles, kúp alakú bugákban nyílnak. Kezdetben zöldesfehérek, majd tiszta fehérré válnak, gyöngyházfényű csillogással. A szezon előrehaladtával finoman rózsaszínes árnyalatot vesznek fel, és egészen a fagyokig a növényen maradnak, télen is díszítve.

Virágszín: fehér, majd hervadása során enyhén rózsaszínes árnyalat

Virágzási idő: július–szeptember (október)

Magasság: 1,2–1,5 m

Igényei: Jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedvel. Nem kényes a talaj pH-jára, a semleges vagy enyhén lúgos (meszes) talajt is jól tolerálja. Napos vagy félárnyékos helyre ültetve fejlődik a legszebben. Meleg, védett fekvésben mutatja legteljesebben díszértékét.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. A metszés elmaradása miatt a bokor felkopaszodik és a virágok elaprózódnak. Vízigénye közepes, a tartós száraz időszakokat öntözés nélkül kevésbé viseli jól.

Felhasználása: Szoliterként, előkertbe, cserjecsoportba, vegyes virágágyásba vagy sövényként alkalmazható. Kiskertekbe és közepes méretű kertekbe is ideális a kompakt mérete miatt. Bugás virágzata miatt vágott- és szárított virágnak is kiváló. Dézsában vagy nagy konténerben is tartható, ha biztosított a jó vízellátás és a téli védelem.

Érdekességek a bugás hortenziáról:

Japánban a növényt Norigi néven ismerik, ami szó szerint „ragasztófát” jelent. A Japán Botanikus Kertek Szövetsége szerint a bugás hortenzia háncsából nyert nyálkás anyagot évszázadok óta használják a hagyományos japán papír, a Washi készítéséhez. Ez az anyag segít a papírrostok egyenletes eloszlásában és a lapok szilárdságában.

A bugás hortenzia ágai belül üregesek vagy könnyen eltávolítható bélszövettel rendelkeznek. A népi kultúrában – különösen az ázsiai hegyvidékeken – az egyenesebb vesszőket pipaszárként vagy gyermeki fúvócsövekként használták. Az Arnold Arboretum történeti feljegyzéseiben is említik ezt a gyakorlati felhasználást.

Amikor augusztus végén és szeptemberben megjelennek a hűvös éjszakák (10-12 °C környéke), a növény elkezdi lebontani a klorofillt, és felhalmozni az antociánokat (vörös színanyagokat). Ezért változik a szín a virágzatban.

 A bugás hortenzia virága valójában nem szirom, hanem színes csészelevél. Ezek az idő előrehaladtával, és a megporzás után kezdenek el színt váltani.