Hydrangea paniculata 'Sundae Fraise'/'Rensun' - Bugás hortenzia rózsaszín K5 20-30

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos, elsődleges elterjedési területe Közép- és Dél-Kína, Japán, Tajvan, a Szahalin-sziget és az oroszországi Kuril-szigetek. Kínában a faj több tartományban is előfordul. Őshonos elterjedési területén belül hegyvidéki régiókban él, jellemzően 300 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran ritkás erdőkben, bozótosokban, völgyekben, lejtőkön és hegycsúcsokon. Természetes környezetében a faj a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag, vályogos talajokat kedveli, de a pangóvizet nem tolerálja. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető.  A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A 'Sundae Fraise'® (hivatalos fajtanevén 'Rensun') fajtát Jean Renault francia nemesítő hozta létre, a Pépinières Renault faiskolában. A 'Vanille Fraise'® fajtából szelektálta, és 2010-ben vezették be a piacra. Kompakt, sűrű és felálló növekedésű fajta. Erős, merev szárai jól megtartják a virágfejeket. A szárak jellegzetesen mély bordóvörösek, ami kiegészíti a virágok őszi színét. Lombhullató cserje, sötétzöld, ovális levelekkel. A virágok közepes méretű, sűrű, kúp alakú bugákban nyílnak. Kezdetben krémes-fehérek vagy zöldesfehérek, amelyek a nyár végén, ősz elején fokozatosan átmennek a világos- és a mályvarózsaszín különböző árnyalataiba, végül őszre mélyebb, gazdag epervörös tónust öltenek, amely az egész bokrot beborítja.

Virágszín: Fehérből rózsaszínbe, majd élénk bordóvá váltó nagyméretű bugák.

Virágzási idő: Július - szeptember vége

Magasság: 1-1,5 m 

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést, üde, humuszos, jó vízelvezetésű talajt igényel. Télálló, így a magyarországi klímát is jól bírja. Talaja kémhatásával szemben nem igényes. Optimális számára az enyhén savas vagy semleges kémhatás.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. A metszés elmaradása miatt a bokor felkopaszodik és a virágok elaprózódnak. Nyáron rendszeres öntözést kíván, a virágbugák elnyílása után visszavágva bokrosabb növekedésre serkenthető.

Felhasználása: Kiemelkedő díszértékű szoliterként, cserjecsoportba ültetve, vagy parkok, természeti kertek fő látványosságaként. Színátmenetes virágai romantikus hangulatot keltenek, alkalmas japánkertekbe, modern kertekbe és nagyobb parkokba is. Kompakt mérete miatt ideális teraszokra, erkélyekre és konténerekbe ültetve. Nagy, tartós virágai miatt kedvelt vágott virág, frissen és szárítva is, őszi dekorációkhoz.

Érdekességek a bugás hortenziáról:

Japánban a növényt Norigi néven ismerik, ami szó szerint „ragasztófát” jelent. A Japán Botanikus Kertek Szövetsége szerint a bugás hortenzia háncsából nyert nyálkás anyagot évszázadok óta használják a hagyományos japán papír, a Washi készítéséhez. Ez az anyag segít a papírrostok egyenletes eloszlásában és a lapok szilárdságában.

A bugás hortenzia ágai belül üregesek vagy könnyen eltávolítható bélszövettel rendelkeznek. A népi kultúrában – különösen az ázsiai hegyvidékeken – az egyenesebb vesszőket pipaszárként vagy gyermeki fúvócsövekként használták. Az Arnold Arboretum történeti feljegyzéseiben is említik ezt a gyakorlati felhasználást.

Amikor augusztus végén és szeptemberben megjelennek a hűvös éjszakák (10-12 °C környéke), a növény elkezdi lebontani a klorofillt, és felhalmozni az antociánokat (vörös színanyagokat). Ezért változik a szín a virágzatban.

 A bugás hortenzia virága valójában nem szirom, hanem színes csészelevél. Ezek az idő előrehaladtával, és a megporzás után kezdenek el színt váltani.