Leírás és Paraméterek
A kúszó hortenzia Kelet-Ázsia hűvösebb, hegyvidéki erdőiből származik, főként Japán, Korea és Szahalin területén honos. A természetben gyakran fák törzsén, sziklákon kapaszkodva nő, ahol léggyökereivel biztonságosan rögzíti magát. A faj hivatalos tudományos leírását Siebold és Zuccarini végezte 1839-ben, akik a japán flóra egyik legfontosabb kutatói voltak. A petiolaris név a levélnyélre utal, amely segíti a növény kapaszkodását. A faj Európába a 19. század második felében került, amikor a japán növényritkaságok iránti rajongás elérte a viktoriánus kerteket. A koten engei – a hagyományos japán kertművészet – a hortenziát a változékonyság, a mulandóság és a szépség virágaként értelmezte. A kúszó hortenzia ennek különleges változata, amely felfelé tör, mintegy a szellemi fejlődést és az ég felé irányuló törekvést jelképezve. Európában a viktoriánus időkben a kúszó hortenzia a romantikus, rejtélyes hangulat megteremtésének eszköze lett, gyakran ültették kastélykertek és történelmi épületek falaira.
A kúszó hortenzia erőteljes, önállóan kapaszkodó kúszócserje, amely léggyökereivel fára, falra, sziklára tapad. Szív alakú, fényes zöld levelei nyáron üde zöld lombozatú, ősszel pedig aranysárgára színeződnek. Virágzata nagy, lapos sátorvirágzat, amelyben a tömött, apró termővirágokat körben feltűnő, hófehér steril virágok díszítik. Termése apró toktermés.
Virágszín: Tiszta fehér, a virágzás elején enyhén zöldes árnyalattal.
Virágzási idő: Június - július, hosszú ideig tartja dekoratív virágzatát.
Magasság: Támrendszer vagy fal mellett 10–15 méter magasra is felkapaszkodhat, szabadon bokrosan növekedve 3–4 méteres szélességet érhet el.
Igényei: Félárnyékos vagy árnyékos helyet kedvel, hűvösebb, nedves, tápanyagban gazdag talajban fejlődik legszebben. A városi kertekben is jól érzi magát, ha a talaj nem szárad ki.
Fenntartási munkái: Kevés gondozást igényel. Fiatal korban támrendszerhez kell igazítani, később önállóan kapaszkodik. Metszés ritkán szükséges, inkább csak a formázás vagy a terjedés korlátozása miatt.
Felhasználása: Kiváló falak, kerítések, régi épületek, nagy fák befuttatására. Romantikus, sejtelmes hangulatot kölcsönöz a kertnek. Árnyékos udvarokban is látványos, ahol kevés más növény virágzik ilyen bőséggel.