Hypericum Hidcote – Orbáncfű, sárga virágú CS9

A Hypericum calycinum (örökzöld orbáncfű) Délkelet-Európa és Kis-Ázsia területein honos, napos lejtőkön, erdőszéleken, cserjésekben és sziklás, jó vízáteresztésű talajokon, körülbelül 1800 méterig terjedő magasságban fordul elő. Ezeken a területeken a nyarak melegek, gyakran szárazak, a talaj pedig inkább soványabb, ezért a faj kifejezetten jól tűri a kedvezőtlenebb, szárazabb körülményeket is. A Hypericum nemzetség neve az ógörög hyper (fent) és eikon (kép vagy arculat) szavakból ered , utalva arra a hagyományos gyakorlatra, hogy a növény virágait vallási ikonok vagy képek fölé akasztották, hogy elűzzék a gonosz szellemeket”. A calycinum fajnevet a latin csészelevél (a virág csészelevele) és az -inus (hozzá kapcsolódó vagy ahhoz hasonló) melléknévi képzőből kapta, utalva a növény figyelemre méltóan nagy, feltűnő csészelevelére.

Az örökzöld orbáncfű gyorsan terjedő, erőteljesen sarjadzó, rizómás növény, amely gyorsan zárt felületet képez. A szárak félig fásak, csupaszok, négyszögletesek, a talajhoz érve legyökeresednek. Levelei tojásdadok, fényes zöldek, átellenes levállásúak, egyszerűek, tojásdadok vagy hosszúkásak, 3-10 cm hosszúak és 1,2-3 cm szélesek, gyakran ülő vagy rövid nyelűek enyhén bőrszerűek. Enyhe éghajlaton a növény félörökzöld, lombozata egész évben megmarad, de hidegebb területeken lombhullatóvá válik. Virágai nagyok, élénk aranysárgák, jellegzetes, hosszú, vöröses porzókkal, amelyek „bozontos” hatást adnak a virágnak. A virágzás nyáron hosszú ideig tart, és a növény gyakran még a nyár végén is hoz újabb virágokat. A termése száraz, tojásdad alakú tok.

Virág színe: Aranysárga.

Virágzási idő: Június–augusztus.

Magasság: 40–60 cm.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvésben érzi magát a legjobban. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztésű, középkötött talajokat kedveli. Szárazságtűrő, de friss telepítés után rendszeres öntözést igényel. Városi környezetben, út mentén is jól használható, mert a meleget és a kedvezőtlenebb viszonyokat is elviseli.

Fenntartási munkái: Nagyon könnyen gondozható. Tavasszal erősebben is visszavágható, ezzel megújul és sűrűbbé válik. Ha túlzottan elterjed, egyszerűen visszaszorítható. Általában egészséges, kevés kórokozó és kártevő támadja, de tartósan nedves, levegőtlen állományban gombás foltosodás előfordulhat.

Felhasználása: Kiváló talajtakaró, nagy felületek gyors beültetésére, rézsűk megkötésére, cserjecsoportok előterébe, valamint napos vagy félárnyékos ágyások szegélyébe. Különösen jól mutat természetes hatású és modern kertekben is, ahol a sárga virágzás élénk kontrasztot ad.

Érdekességek az örökzöld orbáncfűről:

A népi kultúrában egyik elnevezése a Szent János fű vagy virág (St. John's Wort). Eredete, hogy a növény hagyományosan Keresztelő Szent János napja környékén (június 24.) kezd virágozni.

Áron szakálla (Aaron's Beard): Angolszász nyelvterületen ez a faj legelterjedtebb népi neve. A virág közepén található rengeteg, hosszú porzó a bibliai Áron főpap szakállára emlékeztette a névadókat (Zsoltárok 133:1-2).

Védelem a gonosz ellen: A középkorban úgy hitték, hogy a házakra függesztett vagy elégetett orbáncfű elűzi a gonosz szellemeket, boszorkányokat és a villámcsapást, de vallási képek fölé is helyezték védelmi céllal. 

A magyar néprajzban a Szentiván-éji tűzugráshoz és koszorúfonáshoz kapcsolódó "vadvirágok" között az orbáncfű központi szerepet játszott. Úgy tartották, hogy a Szent János napján szedett virág mágikus erővel bír.

Jézus vére: Egyes tájegységeken a virág szirmait dörzsölve megjelenő vöröses olajat "Jézus vérének" nevezték, és sebek gyógyítására használták

A népi orvoslásban – különösen őshazájában (Délkelet-Európa és Törökország) – évszázadok óta alkalmazzák: Összezúzott leveleit friss sebekre, zúzódásokra és fekélyekre helyezték borogatásként. Antibakteriális hatása segített elkerülni a fertőzéseket. A virágokat növényi olajban áztatták, amíg az vörös színűvé nem vált. Ezt az "égési olajat" napégésre, fagyásra és visszérgyulladásra használták dörzsölőszerként. Tea formájában (bár íze kesernyés) alkalmanként asztma, köhögés és görcsös gyomorpanaszok enyhítésére itták.