Ilex verticillata - Korall/mocsári magyal 90cm

Az Ilex verticillata - amerikai magyal/korall magyal/mocsári magyal őshonos Észak-Amerika keleti részén, Kanadától az Egyesült Államok keleti és középső területeiig. Természetes élőhelyei nedves rétek, mocsaras területek, patakpartok és ligeterdők, ahol savanyú, humuszban gazdag, jó vízellátottságú talajokon él. A nemzetségnév a latin ilex szóból ered, amely a magyaltölgy (Quercus ilex) fajnevéből lett átvéve. A hasonlóan kemény, fényes levelek miatt került át a magyalra. A verticillata fajnév a latin verticillus („örvös, koszorús”) szóból származik, mely a hajtások mentén sűrűn, szinte koszorúban elhelyezkedő termésekre utal. Kultúrtörténeti jelentősége elsősorban Észak-Amerikában erős: Az őslakos indián törzsek számára a növény fontos gyógyszerforrás volt. A növény egyik általuk használt neve a Fever bush (lázcserje). A kérget megszárították, porították és teaként főzték le lázcsillapításra, illetve általános erősítőként. A levelekből és a kéregből készült főzetet borogatásként használták nehezen gyógyuló sebekre és bőrkiütésekre fertőtlenítő hatása miatt.

A mocsári vagy korall magyal közepes méretű, lassan növő, lombhullató cserje, felálló vagy enyhén szétterülő habitussal. Levelei tojásdadok, szélük fogazott, nyáron zöldek, ősszel sárgás árnyalatot vehetnek fel, majd lehullanak. Apró, fehér virágai késő tavasszal-nyar elején nyílnak, nem feltűnőek, kb. 5 mm átmérőjűek, magányosan vagy kettesével-hármasával állnak. A növény igazi díszértékét az ősszel beérő, élénkpiros (ritkábban narancssárga vagy sárga) bogyók adják, amelyek a lombhullás után, egész télen a hajtásokon maradnak. A faj kétlaki, ezért bőséges terméshez porzós és termős egyed ültetése is szükséges. A kereskedelemben lévő fajták közül hímivarú (porzós) a 'Southern Gentleman' fajta.
A bogyók a fagyokat is jól tűrik, és télen madarak fontos táplálékforrásai.

Virágszín: Fehér.

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 2–3 m magas és széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, de félárnyékban bogyó mennyisége kevesebb lesz.. Savanyú kémhatású, humuszos, nedves vagy üde talajban fejlődik a legszebben. A meszes talajt nem szívleli (legyengül, levelei sárgulnak). Kifejezetten kedveli a csapadékosabb élőhelyeket, így kiválóan bírja a vizesebb, nehezebb agyag talajokat is. Rendkívül fagytűrő, -30°C-ig télálló. 

Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel, csak ritkító vagy fiatalító metszés javasolt kora tavasszal. Idővel érdemes az idős, felkopaszodott ágak 1/3-át tőből eltávolítani minden évben, így folyamatosan fiatalítjuk a bokrot. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később is közepes–magas vízigényű; a kiszáradást rosszul viseli. Tavasszal savanyú talajt kedvelő cserjék számára készült trágyával vagy komposzttal érdemes pótolni a tápanyagokat.

Felhasználása: Cserjecsoportokban, természetközeli kertekben, vizes élőhelyek közelében, valamint téli dísznövényként kiemelkedő. Bogyós ágai vágott dekorációként is nagyon kedveltek.