Ilex x 'Nellie R. Stevens' - Magyal örökzöld Tr.270 Ernyő 12/14 EXTRA

Az Ilex × ‘Nellie R. Stevens’ egy interspecifikus hibrid, amely az Ilex aquifolium és az Ilex cornuta keresztezéséből származik. A fajtát az Egyesült Államokban, Maryland államban szelektálták az 1950-es évek elején, kertészeti bevezetése 1954-re tehető. Az alapfajok Európában, illetve Kelet-Ázsiában honosak, természetes élőhelyük az üde, félárnyékos erdők, savanyú vagy enyhén savanyú, jó vízellátottságú talajokon. A botanikai név tisztázása: A kereskedelemben sokszor találkozunk az Ilex mutchagara 'Nellie R. Stevens' tudományos névvel. A mutchagara név valójában az Ilex mutchagara nevű fajra utal, amely egy Japánban (Okinawa szigetén) őshonos, ritka magyalfaj. A 'Nellie R. Stevens' nem Ilex mutchagara, hanem az Ilex aquifolium és az Ilex cornuta hibridje. Ezért az Ilex mutchagara ’Nellie R. Stevens’ elnevezés helytelen. A növény pontos és tudományosan elfogadott neve: Ilex x ’Nellie R. Stevens’.

A ‘Nellie R. Stevens’ története: a hibrid Nellie Robinson Stevens marylandi tanárnő kertjében fejlődött egy magról kelt példányként. Nellie Stevens 1900-ban a Washingtoni Botanikus Kertből hozott magyal magokat, és az azokból kikelt növények közül az egyik mutatott kiemelkedő tulajdonságokat. A fajtát végül 1954-ben vezették be a kereskedelembe, és a felfedezőjéről nevezték el.

Nagyon szabályos növekedésű, kúpos vagy piramis alakú, nagy sűrűségű örökzöld cserje vagy kisebb fa. Gyors növekedésű, évente akár 30-50 cm-t is nőhet. Levelei sötétzöldek, fényesek, tüskések, télen is megtartják színüket. Szárai erősek, elágazóak. Különlegessége, hogy partnokarp, azaz porzó nélkül is képes bogyókat érlelni. Bár porzó jelenlétében a terméshozam még gazdagabb: az Ilex cornuta és az 'Edward J. Stevens' azonban jó beporzói. Virágai aprók, fehérek, kevés díszítő értékkel, de vonzóak a méhek és más beporzók számára. Rendkívül bőségesen hoz közepes vagy nagy méretű, élénk narancsvörös/piros bogyókat ősszel, amelyek a télen is a növényen maradnak.

Virágszín: fehér

Virágzási idő: április–május

Magasság: 3–6 m magas és 2-4 m széles (metszés nélkül)

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Savanyú vagy enyhén savanyú, humuszos, jó vízáteresztésű talajban fejlődik a legszebben, de az átlagos kerti talajokhoz is jól alkalmazkodik. Jobban tolerálja a meszes és a szárazabb talajokat, mint a legtöbb más magyalfajta. A pangó vizet nem tűri. Mérsékelt vízigényű. Ha már begyökeresedett, jól tűri a szárazságot és a városi szennyezést is.

Fenntartási munkái: Bírja az erős visszavágást is. Sövénynek nevelve évente egyszer-kétszer érdemes nyírni. Természetes formájában (szoliterként) szinte alig igényel beavatkozást. Rendszeres öntözés fiatal korában ajánlott, később mérsékelt vízigénye van. Komposzt vagy kiegyensúlyozott műtrágya tavasszal támogatja a növekedést és bogyóképződést.

Felhasználása: Szoliterként, örökzöld sövényként, szélfogóként, cserjecsoportba is ültethető. Kiemelkedő téli díszértéke van a piros bogyóinak köszönhetően. Beporzó rovarokat vonz.