Carex oshimensis ‘Feather Falls’ – madárlábú sás CS14

Bart Noordhuis és Elisabeth Bisschop (Exceptio Plants kertészet, Boijl, Hollandia) szelektálta a Carex hybrida szülők keresztezéséből.

Az alapfaj, a Carex oshimensis, Japánban, Honshu szigetén őshonos, ahol főként a Fuji-hegy környékén, erdei tisztásokon és patakpartokon fordul elő. A Carex nemzetség rendkívül változatos, világszerte több mint 2000 fajt számlál, és a természetes gyepek, vizes élőhelyek fontos alkotói közé tartozik. Tudományos nevét a nemesítő és japán botanikai kutató Tetsuo M. Oshima után kapta, aki a 20. század közepén vizsgálta a japán sásfajokat, és meghatározó szerepe volt abban, hogy a fajok eljussanak a nemzetközi kertészeti piacra. A sásnemzetség egyes tagjait Ázsiában hagyományosan rostforrásként és fonott tárgyak készítésére is használták. A japán koten engei hagyományban a sások a tisztaság, az egyszerű szépség és az évszakok körforgásának jelképei, így a fajta neve kulturális és esztétikai értelmezést is hordoz. (A Koten engei (szó szerint "klasszikus kertészet") egy japán hagyomány, amely szerint (némileg megszállottan) a japán őshonos növények kiválasztott csoportjainak természetes variációit és mutációit keresik, majd szelektálják és termesztik utána.)

A ’Feather Falls’ nemesítői: Bart Noordhuis és Elisabeth Bisschop, akik a holland Exceptio Plants kertészeti vállalkozás alapítói és vezetői. A fajtát egy három fajból álló hibrid keresztezésével hozták létre, amely a C. oshiminensis mellett más Carex fajokat is tartalmazott. A nemesítés célja az volt, hogy egy kompakt, örökzöld, változatos lombszínű sást hozzanak létre, amely szélesebb körben alkalmazható a kertészetben. A növény színei egész évben változnak: középen aranysárga sáv fut végig a leveleken, a szélükön élénk zöld szegéllyel, amely különleges kontrasztot ad. A fajta a japán kertkultúrában a természetes formák finom utánzására törekszik, így a ’Feather Falls’ elegáns, lágy mozgású lombjával a japán stílusú kertek kedvelt eleme. A növény tömött, alacsony bokrokat képez, rizómás szerkezettel terjed. Levelei szalagszerűek, ívesen lehajlóak, aranyló középérrel és zöld szegéllyel. Virágzata jellegtelen, apró zöldes füzér, így fő díszítőértékét a lomb adja, amely egész évben látványos.

Virágszín: jelentéktelen, zöldes majd barnás árnyalatú.

Virágzási idő: április–május.

Magasság: 25–35 cm

Igényei: Félárnyékos, napos helyre telepíthető. Félárnyékban jól tűri a szárazságot, de napon mindenképpen öntözni kell. Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajba telepítsük. A pangó vizet és a kötött talajt nem tűri.

Fenntartási munkái: Tavasszal az elhalt/elszáradt leveleket távolítsuk el, akár úgy, hogy az egész lombozatot levágjuk a tő fölött 10 cm-rel. Ha túlszaporodott volna és csak egy-egy csomót szeretnénk megtartani, akkor érdemes tőosztással ritkítani a túlnövő töveket. Lassú terjedése miatt kevés karbantartást igényel.

Felhasználása: talajtakaróként, árnyékos ágyásokban, évelőágyak szegélyében, örökzöld kontrasztnak más növények mellé kiváló. Szegélynövényként vagy egynyári és évelő növényekkel kombinálva alkalmazhatjuk. Kitűnő választás nagyobb dézsák és konténerek beültetéséhez is. Kőkertekbe, kaviccsal díszített kertekbe is jó választás. Japán stílusú kertekben különösen mutatós.