Pyrus communis William rosso - Piros Vilmos körte K10

A 'Piros Vilmos' körte a világszerte ismert Vilmos fajta (Williams Bon Chrétien) természetes rügymutációja, amelyet az Egyesült Államokban szelektáltak. A klasszikus Vilmos minden kiváló tulajdonságát megőrizte, de különlegesen pirosas héjszíne miatt a piacokon és házikertekben egyaránt keresett. A körte vízigényes gyümölcsfaj, őszi és téli fajtáknak évente 700-800 mm csapadékra van szükségük, a nyári fajták 500-700 mm mellett is eredményesen termeszthetők. Gyümölcsnövekedés idején fontos a vízellátás. A kiegyenlített klímát szereti. Előfordul virágzáskori fagykárosodás. Fényigényes faj. A körte gyökérzete középkötött, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag vályog és agyagos vályog talajokat szereti. A gyengébb talajokon a gyümölcs apró marad, a gyümölcshúsban kősejtek képződnek. Meszes talajon a tápelemek felvétele akadályozott, erősen savanyú talajokon gyakran foszfor és magnéziumhiány tünetei is jelentkezhetnek. A körte gyökérzete levegő igényes.

Érési ideje: Augusztus második felében érik, néhány nappal korábban, mint a sárga héjú Vilmos. A gyümölcs rövid idő alatt szedéséretté válik, ezért a betakarítást figyelni kell, hogy ne hulljon le. A gyümölcse rövid ideig tárolható.

Gyümölcs jellemzése: Gyümölcse nagy, 160–200 gramm tömegű, alakja széles körteformájú. Héja élénkpiros, bíboros árnyalatú, amely teljes napsütésben egyenletesen beszíneződik, viszont nem minden évjáratban és termőhelyen színeződik megfelelően. Húsa fehéres, olvadó, finoman szemcsés, bőlevű és illatos. Íze édes, enyhén muskotályos, amely friss fogyasztáskor különösen kellemes. A piros héj és a harmonikus aroma miatt kiváló prémium kategóriás gyümölcsnek számít. A magház körüli követecsességre gyengén hajlamos. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcs hús színe.

Hajtásrendszere: Közepes növekedési erejű, közepesen sűrű, tojás alakú koronát nevel. Kezdetben felfelé törő, később a termés súlya alatt kissé szétterülő. Fiatal korban a gyümölcsök jelentős része az éves középhosszú és hosszú vesszőkön képződik majd, idősebb korban legértékesebbnek a 3-4 éves termőgallyakon lévő rövidebb termővesszők. Termései rendszerint egyesével állnak. Évente rendszeresen, de nem túl erősen kell metszeni, mert erős metszés után sok vízhajtást fejleszt. Fája a Vilmos körtétől kisebb.

Termőképessége: Korán termőre fordul, évente rendszeresen terem, bár előfordulnak gyenge termésű évjáratok is. A Vilmos körte termőképességének csak 80 %-át hozza. Alternanciára gyengén hajlamos. 

Porzói: Vilmos körte, Clapp kedveltje, Bosc kobak, Esperen bermagottja

Kártevői, betegségei: Betegségekre általánosan közepesen ellenálló, de a körte varasodásra és tűzelhalásra hajlamos lehet, ezért a megelőző növényvédelem ajánlott. Kártevői közül a levéltetvek és a körtemoly okozhat gondot, rendszeres megfigyelés mellett azonban jól kezelhető.

Felhasználása: Kiváló friss fogyasztásra, gyümölcssalátákhoz, desszertekhez, de pálinkafőzésre is kedvelt. Készíthető belőle lekvár, ivólé, befőtt is. Rövid ideig tárolható, de hűtve néhány hétig megőrzi aromáját és állagát.

Előnye: A Piros Vilmos különlegesen mutatós, illatos, édes ízű körte, amely a jól ismert Vilmos előnyeit kombinálja a látványos piros héjjal. Magánkertekbe és piaci termesztésre egyaránt ideális.

Körte alanyok:

Nyírlevelű körte: Kifejezetten homok talajokra ajánlott, termése nagyon apró, magja kisebb más vadkörte fajtákénál. A világon és Magyarországon is a nashi alanyául használják, hiszen oltási kompatibilitása nem mindig megbízható minden európai fajta esetében. Jól bírja a meszet és a szárazságot.

Vadkörte: A ráoltott fajták erős növekedésű, egészséges és hosszú életű fák, később fordulnak termőre. Elviselik a talaj magas mésztartalmát és az öntözetlen körülményeket, illetve az átmeneti vízborítottságot. Nem minden birs-kompatibilis fajta oltása sikeres rá, viszont minden körtefajta biztosan kompatibilis vele. 

Birs alanyok: A birsek, naspolyák és körték népszerű alanya. Korai termőrefordulást és kiváló termőképességet eredményez. A magas talajvízszintet jól elviseli, míg a szárazságot és a meszes talajt rosszul tolerálja.

Leggyakoribb birs alanyok:

‘BA 29’ – középerős növekedés, jó télállóság, jó kompatibilitás sok fajtával.

‘Quince A’ – középerős, kissé érzékenyebb, de korai termőre fordulást ad.

‘Quince C’ – gyenge növekedésű, korai termés, de jó talajt és öntözést igényel.

Egyes érzékeny fajták (pl. Bosc kobak, Vilmos) birsre csak közvetítő oltással (intermedia alany, pl. Hardy vajkörte beiktatásával) kompatibilisek.