Magnolia 'March Till Frost' - Liliomfa K10,5 100/125

A Magnolia nemzetség a zárvatermők egyik legősibb csoportja, amelynek ősei már a méhek megjelenése előtt léteztek; virágait eredetileg bogarak porozták. Nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta. A magnóliák Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, ahol üde, humuszban gazdag, jó vízellátottságú élőhelyeken fejlődnek. A nyugati és keleti kultúrkörben egyaránt a tisztaság, az állandóság és az újjászületés jelképei, a tavasz legfontosabb díszfái közé tartoznak.

A ‘March Till Frost’ fajtát Dr. August Kehr (Frederick August Kehr), az Amerikai Egyesült Államok Észak-Karolina államában nemesítette. E fajta egy összetett hibridizáció eredménye: (Magnolia liliiflora × Magnolia cylindrica) × Magnolia 'Ruby'. A fajtát 1997-ben szelektálták és regisztrálták. Eredetileg a 'May to Frost' nevet kapta, de később Európában a pontosabb, enyhébb klímára utaló 'March Till Frost' (Márciustól Fagyig) névre keresztelték át. Különleges értékét rendkívül hosszú virágzási ideje adja, amely – nevéhez hűen – márciusban kezdődik, és kedvező körülmények között egészen az őszi fagyokig tart. Lombhullató, középnagy termetű cserje vagy kisebb fa,oszlopos vagy piramis alakú koronával. Lassú növekedésű, végmagasságát 15-20 év alatt éri el. Sötétzöld, fényes, kissé hullámos levelei vannak. Virágai csésze–tulipán alakúak, nem nyílnak ki teljesen. Kívülről mély borvörös vagy sötétbíbor színűek, belül világosabb rózsaszín-fehérek, kontrasztos megjelenést biztosítva, visszafogottan illatosak. A névnek megfelelően a fő virágzás kora tavasszal (március/április) kezdődik, még a levelek megjelenése előtt, majd a tenyészidőszak alatt folyamatosan hoz szórványos, újabb virágokat, egészen az első őszi fagyokig. A kései virágok gyakran sötétebb színűek, mint a tavasziak. Ez a virágzási típus ritkaságnak számít a magnóliák között.

Virágszín: Kívülről mély borvörös vagy sötétbíbor színűek, belül világosabb rózsaszín-fehérek

Virágzási idő: Március–október (időjárástól függően).

Magasság: 4–6 m magas, 3–4 m széles (kifejlett korban).

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A napos hely elősegíti a folyamatos virágképződést. Enyhén savanyú, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajban fejlődik optimálisan. A meszes, száraz vagy pangó vizes talajokat nem kedveli. Védett fekvésben a virágzás biztonságosabb és elhúzódóbb.

Fenntartási munkái: A magnóliákhoz hasonlóan kevés metszést igényel. Csak az elhalt, sérült vagy rossz irányba növő ágak eltávolítása javasolt virágzás után. Sekély gyökérzete miatt a mulcsozás különösen fontos. Hosszan tartó száraz időszakban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal szerves, savanyú kémhatású tápanyag kijuttatása ajánlott.

Felhasználása: Kiváló szoliter növény, amely hosszú virágzási idejével egész szezonban díszít. Alkalmas kisebb és közepes méretű kertekbe, előkertekbe, parkokba, valamint természetközeli és modern kertstílusba egyaránt. Ideális választás azok számára, akik a magnóliák szépségét nem csupán tavasszal szeretnék élvezni.