Leírás és Paraméterek
A Magnolia - liliomfa nemzetség a zárvatermők egyik legősibb csoportja, fosszilis maradványai több mint 90 millió évesek. A nemzetség a nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta. A Magnolia × soulangeana - nagyvirágú liliomfa (tévesen! tulipánfa) különleges helyet foglal el a dísznövények történetében: az első tudatosan létrehozott magnóliahibridek egyike. A fajt Nicolas Soulange-Bodin francia botanikus és a francia hadsereg nyugalmazott lovassági tisztje nemesítette a Párizs melletti Fromont királyi kertészeti intézetben, a Magnolia denudata és a Magnolia liliiflora keresztezésével. Az első keresztezést 1820-ban végezte el, és a növény 1827-ben virágzott először. A hibrid gyorsan elterjedt Európa-szerte, és máig a tavaszi kertek egyik legismertebb jelképe.
A Satisfaction’ egy viszonylag újabb nemesítés a Magnolia × soulangeana hibridek sorában. A "Satisfication" (Elégedettség) név a virágok bőséges megjelenésére és a növény kompakt, kezelhető méretére utal Lombhullató, terebélyes kis fa vagy nagyobb, többtörzsű cserje, széles, íves ágrendszerrel és laza, elegáns koronával. Lassú növedesésű, végmagasságát 10-20 év alatt éri el. Levelei nagyok, visszás-tojásdad alakúak, sötétzöldek, finoman bársonyos levélfonákkal, melyek ősszelsárgásbarnára színeződnek. Virágai nagyok, (akár 20 cm átmérőjűek), tulipán vagy csésze alakúak, magányosan állnak, illatosak. A szirmok külső része élénk málna- vagy bordórózsaszín, amely a szirom pereme felé fokozatosan krémesfehérbe vagy világos rózsaszínbe megy át, gyönyörű kéttónusú hatást keltve. A virágzás kora tavasszal, lombfakadás előtt történik, amikor a növény szinte teljes egészében virágba borul, ezzel a tavasz egyik leglátványosabb növénye.
Virágszín: kívül málna- vagy bordórózsaszín, belül világos rózsaszín
Virágzási idő: Március–április.
Magasság: 2,5–3 m magas, 2–2,5 m széles.
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, védett helyen virágzik a legbiztonságosabban. Enyhén savanyú, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajt igényel. A meszes, száraz vagy pangó vizes talajokat nem kedveli. Fiatal korban érzékenyebb a késő tavaszi fagyokra.
Fenntartási munkái: A metszési igénye minimális. Csak az elhalt, sérült vagy rossz irányba növő ágak eltávolítása javasolt virágzás után. Csak indokolt esetben metszük, mert a vastagabb ágak nagyon lassan gyógyulnak. Sekély gyökérzete miatt a talajtakarást meghálálja. Száraz időszakban öntözést igényel, különösen fiatal növények esetében. Tavasszal szerves tápanyag kijuttatása ajánlott. A meszes talajon a levelei sárgulhatnak.
Felhasználása: Klasszikus szoliter növény, amely tavaszi virágzásával a kert fókuszpontja lehet. Alkalmas kisebb kertekbe, előkertekbe, de parkokba is, valamint romantikus és klasszikus kertstílusokba egyaránt. Virágzáskor különösen jól érvényesül nyílt térben, ahol teljes szépségében megcsodálható.