Pieris japonica 'Flaming Silver' – Babérhanga P13

A Pieris japonica - japán babérhanga örökzöld díszcserje a hangafélék (Ericaceae) családjából. A faj Kína dél-keleti régióiban. Tajvanon és Japán középső és déli szigetein őshonos, de széles körben behurcolták a mérsékelt égövi régiókba a 19. század elején. Természetes élőhelyei a hegyvidéki erdők, párás, félárnyékos erdőszélek és cserjések, 800-1600 m tengerszint feletti magasságig megtalálható. Ezeken a területeken a talaj tápanyagban szegény, jó vízáteresztésű, többnyire savanyú kémhatású, a levegő párás, a mikroklíma kiegyenlített. A nemzetség neve a görög Pierides szóból származik , amely a múzsák, a művészetek és az ihlet mitológiai istennőinek alternatív megnevezése; David Don hozta létre a nemzetséget 1834-ben. A fajnév a latin „ Japonicus ” szóból származik , amelynek jelentése „ Japánból való ”, és a faj származási helyét jelöli.

A ‘Flaming Silver’ fajtát Robert és Jelena de Belder fedezték fel és szelektálták 1970-es évek végén Belgiumban, az antwerpeni Arboretum Kalmthout területén. Az 1980-as évek elején került kereskedelmi forgalomba. Nagyon lassú növekedésű, felálló szárú, sűrű ágrendszerű örökzöld cserje. Levelei hosszúkásak, bőrneműek, fényesek. Az új hajtások és a friss levelek ragyogó, lángvörös színben törnek elő (innen a 'Flaming' név). Nyárra a színük fokozatosan sötétzöldre változik, de a szélükön egy éles, ezüstfehér szegély marad meg (innen a 'Silver' név). Ez a tarka mintázat egész évben (télen is) megmarad.Március-áprilisban hozza az ágak végén gyöngyvirág szerűen csüngő, fehér, harang alakú virágfürtjeit. A bimbók már ősszel megjelennek a növényen, így télen is díszítenek.

Virág színe: Fehér

Virágzási idő: Március–április

Magasság: 1–1,5 m magas és széles

Igényei: Félárnyékos, védett fekvést kedvel, ahol a téli nap és a szél nem szárítja ki a lombját. Savanyú kémhatású, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajt igényel, amely egyenletesen nyirkos, de nem pangó vizes. Meszes talajon sárgulhat, fejlődése visszaeshet, ezért rododendronföld, tőzeges ültetőközeg, valamint fenyőkéreg-mulcs használata javasolt. Tljesen fagytűrő hazánkban (-20°C és -25°C ), viszont nagyon korán, gyakran már februárban vagy márciusban megindítja a friss, érzékeny, piros hajtásait. Ha ekkor jön egy hirtelen fagy, a friss hajtások és a virágok elfagyhatnak.

Fenntartási munkái: Kevés metszést igényel. Tavasszal a levirágzott virágzatok eltávolíthatók, ezzel a növény rendezettebb lesz, és a friss hajtások fejlődését is segíthetjük. Mindenképpen virágzás után metszük, mert ősz végée már kialakítja a virágrügyeket, melyek akár már gyengébb teleken be is virágozhatnak. Száraz időszakban rendszeres öntözést igényel, különösen fiatal korban. Tápanyag-utánpótlásra savanyú talajt kedvelő növények számára összeállított (rododendron) táp ajánlott. Talaját a nedvesség megőrzés érdekében takarjuk.

Felhasználása: Kiváló árnyéki díszcserje, rododendronok, azáleák, hortenziák társaságába, valamint előkertekbe és reprezentatív bejáratok mellé is. Japán stílusú kertek elmaradhatatlan növénye. Dézsában is nevelhető, ahol egész évben dekoratív lombja és tavaszi virágzása különösen jól érvényesül.