Pinus parviflora 'Glauca' – Japán selyemfenyő K20 100/125

A Pinus parviflora - japán selyemfenyő Japán hegyvidéki területein őshonos, elsősorban Honshu, Shikoku és Kyushu szigetein fordul elő. Természetes élőhelyén 60–2500 méteres tengerszint feletti magasságban él a tengerparti síkságoktól a szubalpin zónákig, sziklás, jó vízáteresztő talajokon, hűvös, csapadékos klímában. Gyakran vegyes hegyvidéki erdők alkotóeleme, ahol a téli hideget és a szeles körülményeket is jól viseli. A Pinus a latin fenyőmegnevezés. A „parviflora” fajnév jelentése „kis virágú”, amely a porzós virágzat viszonylag szerény méretére utal. A faj először tudományosan 1842-ben írta le PhilippFranz von Siebold és Joseph Gerhard Zuccarini Japánban gyűjtött példányok alapján.

A ‘Glauca’: A Japánból Európába érkezett (az 1860-as évek után) példányokat a korabeli botanikusok a növény külső jellemzői alapján nevezték el. Mivel ennek a változatnak a tűlevelei a vastag viaszréteg miatt látványosan kékesfehérek, a német dendrológus, Ludwig Beissner 1909-ben egyszerűen a Glauca nevet adta neki. Valójában a 'Glauca' név alatt Európában nem egyetlen klónt, hanem a Japánból behozott, kékes lombú magoncok összességét kezdték el szaporítani. Ezért van az, hogy a 'Glauca' néven vett példányok alakja néha eltérő: az egyik kicsit oszloposabb, a másik terebélyesebb, de a színük közös. Fiatalon keskeny, kúpos formájú, de érett korára szabálytalanabb, szélesebb, elterülő koronát fejleszt, a vízszintesen álló, enyhén bókoló alsó ágakkal. A tűlevelek finomak, enyhén csavarodottak, 5-7 cm hosszúak és a többi fenyővel ellentétben ötösével állnak a hajtások végén, ecsetszerű csomókat alkotva. A színük jellegzetes, ezüstös-kék vagy szürkéskék, ami egész évben megmarad, és különösen a fiatal, belső felületeken intenzív. Már fiatal korában is hozhat lógó tobozokat, amelyek 5–10 cm hosszúak. A tobozok a fán maradnak 6-7 évig, így az idősebb fákon felhalmozódott tobozok látványa különösen feltűnő lehet. Lassan növekszik. 10 év alatt viszonylag ritkásan állnak az ágai, de idővel egyre tömöttebb lesz. Kifejlett korában (20 évesen) a 6–8 méteres magasságot és a 4 méteres szélességet is elérheti.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést igényel. Jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges talajban fejlődik optimálisan. A meszes talajt nem szereti. A pangó vízre nagyon érzékeny. Fagytűrése jó, de fiatal korban a téli kiszáradás ellen védelem javasolt. Párásabb levegőjű, kiegyenlítettebb klímán fejlődik a legszebben.

Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel. Szükség esetén a tavaszi hajtások visszacsípésével a korona sűríthető. Jó kondícióját kiegyensúlyozott vízellátással és megfelelő talajszerkezettel és tápanyaggal tarthatjuk fenn.

Felhasználása: Szoliterként különösen érvényesül, de japán hangulatú kertekben, modern struktúrájú terekben és reprezentatív előkertekben is alkalmazható. Lassú növekedése miatt kisebb kertekbe is alkalmas. Bonsai nevelésre is kiváló alapanyag.