Sambucus nigra 'Black Tower' (Eiffel) - Oszlopos bordó levelű bodza 30-40 C2

A Sambucus nigra - fekete bodza Európa nagy részén, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos lombhullató cserje vagy kisebb fa. Természetes élőhelyén ligeterdőkben, erdőszéleken, patakpartokon és faluszéleken fordul elő, tápanyagban gazdag, üde talajokon. A tudományos név a latin sambucus szóból ered, amely egy ősi fúvós hangszerre utal, míg a nigra a termés érett kori fekete színére utal. A fajt Carl von Linné írta le 1753-ban.

A ‘Black Tower®’ (kereskedelmi nevén 'Eiffel' vagy hivatalos fajtanevén 'Eiffel 1') fajtát 1990-ben Kenneth Richard Tobutt hozta létre a Sambucus nigra 'Pyramidalis' és a Sambucus nigra 'Guincho Purple' keresztezésével East Malling Research Station-ben (Gravesend, Nagy-Britannia). A kereskedelmi forgalomba körülbelül 2010-ben vezették be szélesebb körben. Az amerikai szabadalmat 2013-ban kapta meg. Különleges, oszlopos, felfelé törő növekedésű bodzafajta, amely modern megjelenésével és sötét lombszínével kiemelkedik a klasszikus bodzák közül. Lassú vagy közepesen gyors növekedésű, lombhullató cserje. A levelek tavasszal zölden hajtanak ki, majd gyorsan mély burgundi-lila, szinte fekete színűvé válnak, feltéve, ha napos helyen állnak. A levelek nagyok és fűrészes szélűek. Nyár elején halvány rózsaszínű, illatos virágernyőket hoz, amelyek szép kontrasztot adnak a sötét lombozattal. Ősszel fekete, fényes bogyóterméseket érlel,mely ugyanúgy hasznosítható, mint az alapfajé.

Virágszín: halvány rózsaszín

Virágzási idő: június

Magasság: 2,5–3,5 m, szélesség 1–1,5 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, napos fekvésben lombszíne intenzívebb, félárnyékban a levele visszazöldül. Igénytelen, szinte bármilyen, átlagos vagy gazdag talajban megél, beleértve a meszes talajokat is. Fontos a jó vízelvezetés, de a nedvesebb körülményeket is tolerálja. Mérsékelt vízigényű, de a szárazságot nem viseli jól, főleg a nyári hőségben érdemes rendszeresen öntözni.

Fenntartási munkái: Metszése tavasszal vagy virágzás után javasolt, elsősorban az alak megtartása és az idősebb hajtások eltávolítása, valamint a friss hajtások fejlődése érdekében. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal komposzt vagy általános kerti tápanyag kijuttatása ajánlott.

Felhasználása: Kiváló választás modern kertekbe, előkertekbe, kis helyekre, szoliterként vagy sorba ültetve. Sötét lombja egész szezonban díszít, virágai és termései a beporzó rovarokat és madarakat is vonzzák. Dézsás tartásra is abszolút alkalmas, főleg ott, ahol a vertikális megjelenése és a sötét színe érvényesülhet.

Érdekességek a bodzáról:

A fekete bodza az európai népi kultúra egyik legmisztikusabb és legsokoldalúbb növénye. Az ókortól kezdve a középkoron át egészen a modern korig a „szegény ember patikájaként” és mágikus védelmezőként tisztelték.

1. Mágikus védelem és néphit: A bodza a népi hiedelemvilágban a védelem szimbóluma volt. Úgy tartották, hogy a ház vagy az istálló mellé ültetett bodzabokor távol tartja a gonosz szellemeket, a boszorkányokat és a villámcsapást.

A "Hulda anyó" kultusz: A germán és skandináv mitológiában a bodza Holda (vagy Frau Holle) istennő lakhelye volt, aki a házi tűzhely és a növények védelmezője. Emiatt a bodza kivágása szerencsétlenséget hozott; mielőtt mégis megkurtították volna, a favágók gyakran bocsánatot kértek a bokortól.

Szent fa: Sok helyen úgy vélték, ha valaki kalapot emel a bodza előtt, azzal a benne lakozó jótékony szellemeket tiszteli meg.

2. A "Szegény ember patikája": Mielőtt a modern orvostudomány kialakult volna, a bodza volt az egyik legfontosabb gyógynövény a paraszti háztartásokban. Azt mondták: "A bodza minden részében orvosság van."

Virág (Bodzatea): Izzasztó, lázcsillapító és vizelethajtó hatása miatt megfázás és influenza ellen használták.

Bogyó: Vitaminpótlásra és hashajtóként alkalmazták, de lekvárt és bort is készítettek belőle a téli immunerősítéshez.

Levél és kéreg: Külsőleg sebek tisztítására, duzzanatok lohasztására használták borogatásként.

3. Kézművesség és játék: A bodza hajtásainak közepe puha, szivacsos béllel van kitöltve, ami könnyen eltávolítható. Ez adta a növény technikai jelentőségét:

Bodzafurulya: A bél kihúzása után üreges csövet kaptak, amiből a pásztorok furulyát, a gyerekek pedig bodzapuskát (egyfajta légpuskát vagy köpőcsövet) készítettek.

Festőnövény: A bogyók levével gyapjút és bőrt festettek sötétkékre vagy lilára. Az ókorban a nők a szemöldökük festésére is használták.

4. Gasztronómiai hagyományok

A bodza a mai napig a vidéki gasztronómia szerves része. Készítenek a mai napig belőle bodzaszörpöt, bodzabort és pálinkát, de virágát palacsintatésztába mártva kisütik, mely hazánkban egy hagyományos csemege.