Viburnum plicatum 'Popcorn' – Redős levelű bangita 40-60

A Viburnum plicatum Kelet-Ázsiából, elsősorban Japánból és Kínából származó lombhullató cserje, mely 200 és 1800 méteres tengerszint feletti magasságokban fordul elő. Természetes élőhelyén hegyvidéki erdők szegélyében, világos lombos erdők aljnövényzetében él, üde, jó vízellátású, humuszban gazdag talajokon. Az egyenletes csapadék és a mérsékelt hőmérséklet kedvez számára. A „Viburnum” latin eredetű elnevezés, amelyet a bangitafélékre használtak, míg a plicatum a latin plicatus szóból származik, amelynek jelentése „redőzött”, „hajtogatott”, és a levelek feltűnően erezett és texturált megjelenésére utal. A fajt először Carl Peter Thunberg írta le 1784-ben termesztett japán példányok alapján.

A 'Mariesii' fajtát Charles Maries (1851–1902) angol botanikus és növényvadász 1877 és 1879 között gyűjtötte Japánban. A növényt 1879-ben küldte Angliába. Kereskedelmi forgalomba csak 1902-ben került, ekkor nevezte el a Veitch Faiskola a felfedezője tiszteletére 'Mariesii'-nek. A legfontosabb jellemzője a rendkívül elegáns, vízszintesen elhelyezkedő ágrendszere (emeletes növekedés). Ez a forma adja a növény finom, réteges megjelenését. Szélesen terülő habitusú lombhullató cserje. Levelei oválisak, erősen erezettek, friss zöldek, ősszel élénk vöröses–bíbor színekre váltanak. Május–júniusban lapított, sátorvirágzatokat hoz: a virágzat szélén nagy, hófehér meddő virágok ülnek, középen apró termékeny virágokkal. Megtermékenyülés esetén piros, majd fekete terméseket is nevel. A fajtát vízszintes ágrendszere miatt gyakran „élő bonsai”-ként emlegetik, mivel természetes formája külön metszés nélkül is rendkívül látványos.

Virág színe: Fehér

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 2–4 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, félárnyékban különösen szép lombszínt és kiegyensúlyozott fejlődést mutat. Üde, jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajon fejlődik a legjobban. A szárazságot rosszul tűri, rendszeres vízellátást igényel.

Fenntartási munkái: Metszést alig igényel. Ha szükséges, ritkító metszést közvetlenül virágzás után végezzünk, ügyelve a jellegzetes lépcsőzetes ágrendszer megőrzésére. Idősebb korban enyhe ifjítás végezhető. Tavasszal komposzttal vagy szerves trágyával érdemes a talajt javítani.

Felhasználása: Látványos szoliter növény nagyobb kertekben és parkokban, ahol elegáns ágrendszere teljes egészében érvényesülhet. Természetközeli, japán hangulatú és romantikus kertek meghatározó eleme.