Viburnum x hillieri 'Winton' - Illatos télizöld bangita K2

A Viburnum × hillieri - illatos télizöld bangita kertészeti hibrid, amely a Viburnum henryi és a Viburnum erubescens spontán kereszteződéséből jött létre a Hillier faiskolában, Winchester (Anglia) közelében az 1950-es években. Az alapfajok Kelet-Ázsiában, elsősorban Kína hegyvidéki, erdős területein őshonosak, ahol félárnyékos fekvésben, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődnek. A Viburnum nemzetségnév a latin viere (kötni, hajlítani) szóból ered, az ágak hajlékonyságára utalva. A nemzetséget Carl von Linné írta le 1753-ban, a hibridet a 20. század elején különítették el. A hibrid az örökzöld és lombhullató viburnumok közötti átmeneti jellegével gyorsan népszerű lett a brit és később az európai kertekben. A Viburnum × hillieri a 20. század folyamán elsősorban sövény- és háttérnövényként terjedt el, mivel egész évben strukturált megjelenést biztosít.

A ‘Winton’ fajtát a Viburnum × hillieri hibridek közül szelektálták a Hillier faiskoláűban. Középmagas–magas termetű,  sűrű ágrendszerű cserje, kezdetben felfelé törő, majd szétterülő habitusú félörökzöld cserje.A levelek keskeny tojásdad alakúak, tavasszal bronzos árnyalattal hajtanak ki, nyáron sötétzöldre érnek, ősszel és télen pedig élénk szilva- vagy rézvörös színűvé válnak, mielőtt lehullanának. Enyhébb teleken a lomb nagy része megmarad. Hajtásai erőteljesek, felállók, idővel szélesen bokrosodnak. Virágai kicsik, krémfehérek, lapos bogernyős virágzatokban nyílnak, kellemes, visszafogott illattal. A virágok vonzzák a méheket és a pillangókat. Termése apró, kezdetben pirosas, később sötétlilára-feketére érő csonthéjas bogyó. A bogyók élelemforrást jelentenek a madarak számára.

Virágszín: krémfehér

Virágzási idő: május–június

Magasság: 2,5–3 m, szélesség 2–2,5 m

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik legszebben. A humuszban gazdag, jó vízáteresztésű, enyhén savanyú vagy semleges talajokat kedveli. Vízigénye közepes, tartós szárazságban öntözést igényel. Fagytűrése jó, kemény teleken a lomb egy része lehullhat, de tavasszal gyorsan regenerálódik.

Fenntartási munkái: Minimális metszést igényel. A természetes formájának megtartása érdekében a formázó vagy ritkító metszést közvetlenül a virágzás után, a nyár elején érdemes elvégezni. A téli vagy őszi metszéssel a bogyóktól fosztjuk meg a növényt. Tavasszal komposzt vagy lassú feltáródású tápanyag kijuttatása segíti a dús lomb- és virágképződést. Mulcsozás ajánlott a talaj nedvességtartalmának megőrzésére.

Felhasználása: Sövényként, takarónövényként, nagyobb cserjecsoportokban vagy szoliterként is jól alkalmazható. Egész éves lombdísze és tavaszi virágzása miatt kiváló háttérnövény. Virágai beporzó rovarokat vonzanak, termései a madarak számára értékesek.