Ziziphus jujuba - Kínai datolya K10 100

A Ziziphus jujuba a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó lombhullató cserje vagy kisebb fa, amely Kína és Közép-Ázsia területéről származik. Természetes élőhelyén száraz, meleg klímájú területeken, löszös, homokos vagy köves talajokon él, gyakran dombvidékeken és folyóteraszokon. Kiválóan alkalmazkodott a szélsőséges körülményekhez: jól tűri a hőséget, a szárazságot és a gyengébb tápanyag-ellátottságú talajokat is. A faj nevét Carl von Linné rögzítette a modern növényrendszertanban. A Ziziphus jujuba (kínai datolya vagy jujuba) kultúrtörténete több mint 4000 (egyes források szerint 7000) évre tekint vissza, és a Távol-Kelet egyik legfontosabb szimbolikus és gyógyhatású növénye. 

A Ziziphus jujuba gyakran csavarodott ágrendszerű, szabálytalan koronájú, gyakran tövises lombhullató fa. Az ültetést követő első 1-2 évben a növekedése viszonylag lassabb, amíg a gyökérzete meg nem erősödik. Ebben az időszakban inkább a gyökérfejlesztésre koncentrál. A 3. évtől a növekedése felgyorsul, éves hajtásnövekedése akár 40-80 cm is lehet. Hatalmas kiterjedésű gyökérrendszerrel rendelkezik. Kérge az idő múlásával nagyon sötét és érdes lesz. Levelei fényesek, tojásdad alakúak, szórt levélállásúak, enyhén fogazott szélűek, 3 feltűnő érrel, nyáron sötétzöldek. Apró, zöldessárga szirmok nélküliek, és a levelek hónaljában kis fürtökben csoportosulnak. Késő tavasszal és nyár elején nyílnak, jelentős nektárforrást biztosítva a beporzóknak. Termése az ismert datolyaformájú jujuba, amely éréskor vörösesbarna, majd aszalt állapotban a datolyára emlékeztető ízű. A jujuba igazi szuperélelmiszer: 20-szor több C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék. Hatóanyagai (szaponinok, flavonoidok) segítik az alvást és csökkentik a szorongást. Magas rosttartalma segíti a bélműködés (az aszalványban 6g/100g). 3-5 éves korára már megfelelő mennyiségű termést hoz.

Virágzási idő: Május–június.
Virág színe: Zöldessárga.
Magasság: 3–8 m magas, 3–5 m széles.

Igényei: Kifejezetten napfénykedvelő növény, meleg fekvésben fejlődik a legjobban. A termés beéréséhez tűzőnapos, meleg kitettségű helyre van szüksége. Jó vízáteresztésű, laza szerkezetű talajt igényel, a pangó vizet abszolút nem tűri. Nagyon jól viseli a szélsőséges termőhelyi és klimatikus viszonyokat is (begyökeresedése után). Fiatal korban (1-3 éves csemeték) fagyérzékenyebb lehet, idősebb korára azonban rendívüli fagytűrésű, akár -20°C és -30°C közötti hőmérsékletet is károsodás nélkül elviselnek.

Fenntartási munkái: Metszése kora tavasszal javasolt, elsősorban koronaalakító és ritkító jelleggel. A jujuba az azévi hajtásokon virágzik és terem. Ha túl erősen visszametsszük az ágakat, sok új hajtást kapunk, de a termés késhet. Vízigénye alacsony, hosszabb száraz időszakban azonban a termésképzés idején az öntözést meghálálja. Betegségekkel és kártevőkkel szemben általában ellenálló.

Felhasználása: Alkalmas szoliterként, haszon- és díszkertbe egyaránt. Mediterrán hangulatú kertekben, szárazságtűrő növénytársításokban különösen jól érvényesül. Termése frissen és aszalva is fogyasztható. Uyan öntermékeny növény, de ha a termés mennyisége a cél a jobb porzás és kötődés miatt érdemes legalább 2 növényt telepítenünk (akár több fajtát). 

Érdekességek a kínai datolyáról:

A kínai kultúrában a jujuba a boldogság, a jólét, a termékenység és a hosszú élet jelképe. Piros színe a szerencsét szimbolizálja. A hagyományos kínai esküvőkön gyakran helyeznek jujubát a nászágyra, mert a neve (kínaiul zao) megegyezik a „korán” szóval, ami a „hamarosan érkező gyermekre” utaló jókívánság. A kínai újév elmaradhatatlan eleme; ilyenkor a bőség és a jövő évi édesség/boldogság reményében ajándékozzák és fogyasztják.

A hagyományos kínai orvoslásban (TCM) az egyik alapvető gyógynövényként tartják számon: Úgy tartják, táplálja a vért és fokozza az életerőt (Qi), ezért vérszegénység és krónikus fáradtság esetén alkalmazzák. Terméseit és magvait (főként a Ziziphus spinosa változatét) évezredek óta használják álmatlanság, szorongás és az idegrendszer megnyugtatása ellen. Magas C-vitamin-tartalma és antioxidáns hatása miatt az „élet elixírjeként” is emlegetik. 

Az ókori orvosi alapmű, a Huangdi Neijing (A Sárga Császár belső könyve) szerint az öt legértékesebb gyümölcs (Wǔ Guǒ) egyikeként tartják számon. Ez az öt tradicionális gyümölcs, amelyeket az életerő (Qi) táplálására és a szervek egyensúlyának megőrzésére használnak: Jujuba (Zao) – A lép és a gyomor energiájának erősítésére; Barack (Tao) – Elsősorban a máj támogatására; Szilva (Li) – A tüdő védelmére; Sárgabarack (Xing) – A szív energiáinak kiegyensúlyozására; Gesztenye (Li) – A vese működésének segítésére.

Indiában a „szomorúságot elűző fa”-ként tisztelik, és gyakran ajánlják fel Siva istennek. Bizonyos hagyományok szerint a Krisztus töviskoronáját alkotó ágak is a jujuba nemzetségből (különösen a Ziziphus spina-christi fajból) származhattak.