Nandina domestica - Japán szentfa CLT10

A Nandina domestica – japán szentfa Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína, Japán és India területéről származó örökzöld vagy félörökzöld díszcserje. Természetes élőhelyén hegyvidéki erdők aljnövényzetében, ligetes területeken és cserjésekben fordul elő, ahol jó vízáteresztő, humuszban gazdag talaj és szórt fény jellemző. Mérsékelt és szubtrópusi éghajlaton egyaránt jól alkalmazkodik. A nemzetségnév Nandina japán eredetű, a „nanten” szóból származik. A fajnév domestica latin eredetű, jelentése „ház körüli, termesztett”, amely arra utal, hogy Ázsiában régóta ültetik lakókörnyezetben. Thunberg azt tapasztalta Japánban, hogy a növényt szinte minden ház mellett, a bejáratoknál vagy a belső udvarokban termesztik. Nem „vadon élő” erdei cserjeként találkozott vele először, hanem mint a háztartások elengedhetetlen részével. A fajt Carl Peter Thunberg írta le 1781-ben a Japánból származó példányok alapján.

A japán szentfa laza szerkezetű, vékony, felálló szárú, középmagas örökzöld vagy félörökzöld cserje. Levelei szárnyaltan összetettek, finoman tagoltak, a bambusz leveleire emlékeztetnek. A lombszín szezonálisan változik: tavasszal a fiatal hajtások gyakran bronzos vagy vöröses árnyalatúak, nyáron élénkzöldek, ősszel és télen pedig hideg hatására gyönyörű vörös, bordó és lila színt öltenek. Nyár elején (június-július) hozza feltűnő, felálló, lombozat felé emelkedő, kúpos fürtökben álló apró, fehér virágait. A beporzást követően apró, gömbölyű, élénkpiros bogyók fejlődnek, amelyek a növényen maradnak a télen át. A termés rendkívül dekoratív, gyakran használják téli díszek részeként. A növény minden része, de különösen a piros bogyók mérgezőek!

Virágszín: Fehér

Virágzási idő: Június–július

Magasság: 1,5–2 m magas, 1–1,5 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Félárnyékban zöldebb marad, és kevesebb bogyót hoz. Jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges talajban fejlődik legszebben. Közepes vízigényű. Rendszeres öntözést igényel, főleg a nyári hónapokban. A fagyot bírja (kb. -10°C / -15°C), de a fiatal növények és a lombozat a keményebb, szárító téli szelekben megfagyhat. Érdemes védett, déli fekvésű helyre ültetni, vagy télen takarni.

Fenntartási munkái: A bokor természetes formája a legszebb, de a túl hosszú hajtásokat kora tavasszal vissza lehet vágni, vagy az idős ágakat tőből eltávolítani (ritkítás), hogy serkentsük a friss növekedést. Száraz időszakban és dézsában nevelve rendszere öntözést igényel.

Felhasználása: Szoliterként, cserjecsoportban, örökzöld ágyásokban, dézsás növényként, előkertekben vagy téli díszítőértéke miatt reprezentatív kertrészekben is kiváló. 

Érdekességek a japán szentfáról:

Japánban a növény neve Nanten (南天). A név hangzása miatt szójátékként használják: a nan (nehézség/baj) és a ten (átfordulás) szavak összeolvadása a „baj elhárítását” vagy a „rossz szerencse jóra fordulását” jelenti. Hagyományosan a házak bejárata mellé vagy a konyha közelébe (a tűzhely mellé) ültetik, hogy elűzze a gonosz szellemeket és megvédje az otthont a tűzesetektől. Régebben úgy tartották, ha valakinek rossz álma volt, reggel ki kellett mennie a kertbe, és el kellett mesélnie az álmát a Nandinának, hogy a növény "elnyelje" a bajt. Az idősek számára gyakran készítettek Nandina-fából járóbotot, mert hitték, hogy az megvédi őket az eleséstől és az agyvérzéstől. A Nandina-ágakat gyakran használták a rituális kézmosók (tsukubai) díszítésére a teaszertartások előtt, a tisztaság és a megújulás jelképeként.

Japánban a Nandina levelét gyakran teszik az ünnepi ételek (pl. a sekihan – vörös babos rizs) mellé vagy a díszdobozos ételek (bentó) tetejére. Ennek nemcsak esztétikai oka van: a levélben található vegyületek (cianogén-glikozidok) baktériumölő hatásúak, így segítettek az ételt frissen tartani a hűtőszekrények előtti időkben.

Kínában a Nandina az örökkévalóság és az erény jelképe. Mivel piros bogyói éppen a kínai holdújév idején a legszebbek, a lakások kötelező dísze. Az ágait gyakran vázába teszik a házi oltárokra, vagy ajándékba adják a hosszú élet és a jólét szimbólumaként. A kínai festészetben a Nandina a fenyővel és a szilvavirággal együtt gyakran szerepel a „tél barátai” kompozíciókban, az állhatatosságot és a méltóságot jelképezve a nehéz időkben.

Bár a növény mérgező, a hagyományos távol-keleti orvoslás (Rongoā japán megfelelője) szigorú szabályok mellett alkalmazták. A bogyók kivonatát (alkaloidtartalma miatt) szamárköhögés és asztma ellen használták. A levelek rágcsálását bizonyos típusú ételmérgezések (főleg a fugu hal mérge) ellen tartották hatásosnak az ókorban. A levelekből főzött teát gargalizálásra használták gyulladáscsökkentőként.