Rubus idaeus 'Prezhyba' - Nagytermésű málna 30-40

A Rubus idaeus - vadmálna viszonylag hűvös, csapadékos éghajlatú területeken kialakult erdei növény társulások tagja. A málna a víz igényes fajok közé sorolható, eredményesen csak öntözés mellett termeszthető. Alacsony hőigényű gyümölcsfaj, tartós 5 C feletti hőmérsékleten a rügyek fejlődése megindul, a sarjak növekedéséhez pedig 10 C-nál magasabb hőmérséklet szükséges. A legtöbb fajta  -25 C-on sem károsodik. A kontinentális klímán az erős téli hőingadozás viszont súlyos rügy- és vessző pusztulást okozhat. A gyengén savanyú erdő talajokat kedveli. Talaja legyen középkötött, tápanyagban gazdag, jó víz- és levegőgazdálkodású. A tömör, levegőtlen, pangóvizes talajokat abszolút nem tolerálja.

A ‘Schönemann’ A 'Schönemann' málnafajtát Németországban nemesítették. W. Schönemann nemesítette, Fellbachban, Németországban, egy faiskolában. A fajta a két másik, jól ismert málnafajta, a 'Lloyd George' és a 'Preussen' (vagy 'Preussen's Glorie') keresztezésével jött létre. A nemesítésre az 1950-es évek környékén került sor, és azóta a késői érésű, nyári málnafajták egyik klasszikusává vált Európában. Gyökérzete erőteljes, rendszeresen hoz sarjakat. Vesszői magasra növő, középerős szárak, enyhén íveltek, közepesen tüskések. Levelei nagyok, sötétzöldek, kissé ráncoltak. Virágai hófehérek, nagy számban fejlődnek a másodéves vesszők oldalhajtásain.

Érési ideje: Középkorai nyári fajta. Hazai éghajlaton augusztus - szeptemberben érik egyenletes, elnyújtott szedési időszakkal. Esetleg még októberben is találunk rajta málna szemeket. Késő nyári, de egyszertermő málna fajta.

Gyümölcs jellemzése: A termések hosszúkás-kúpos formájúak, közepesen nagyok vagy nagyok, sötétpiros színűek. Húsuk lágyabb, lédús, rendkívül aromás, édes, jellegzetesen erdei-málna illattal és ízvilággal. Elsősorban ízminőségéről ismert, ezért sok kertész kedvence. A gyümölcs könnyen leválik a vacokról, gyorsan szedhető.

Élettani hatásai: Magas antioxidáns- és C-vitamin-tartalmú gyümölcs. Kedvezően hat az immunrendszerre, támogatja a bőregészséget és magas rosttartalma miatt az emésztést is.

Termőképessége: Megbízhatóan és bőven terem. Hosszú szedési idejű, stabil termésmennyiséggel. A minősége kimagasló, különösen friss fogyasztásra és kézműves feldolgozásra.

Kártevői, betegségei: Ellenálló a vesszőbetegségekkel szemben és a gyökérrothadásra sem érzékeny, jól bírja a gyengébb talajviszonyokat is. Kártevők közül előfordulhat málnabogár, levéltetű, takácsatka. Betegségek közül a szürkerothadás jelenhet meg, ezért a szellős nevelés és a rendszeres metszés elengedhetetlen.

Felhasználása: Különösen jó friss fogyasztásra, mivel íze kimagasló. Lekvárnak, szörpnek, zselének, süteménybe és fagyasztásra is alkalmas, bár lágyabb húsa miatt óvatosan kell kezelni.

Málna metszése:

Egyszer termő (nyári) málna metszése 

A termő málnabokron kétféle vesszőt találunk: a termés érlelő vessző, mely barna kérgű; valamint az azévi vesszőt, melynek színe zöld és virágok nincsenek rajta.

Mikor: A szüretet követően, ősszel vagy akár tavasszal is visszametszhetünk.

Mit metszünk: Az összes letermett, barna kérgű vesszőt tőből (talajszintig) vágjuk vissza.

Mit hagyunk meg: Az azévi (1 éves, zöld kérgű) fiatal hajtásokat, mert ezek adják majd a következő évi termést. Csak az egészséges és legalább ceruza vastagságú vesszőket hagyjuk meg, egy tövön legfeljebb 3-5 db-ot.

Folyton termő (kétszer termő) málna metszése

Ez a típusú málna az 1. évben a vesszők felső 1/3-án hozza a terméseket. A 2. évben a lemetszett vesszők elágaznak és szinte a talajszintig hozza az elágazott vesszők felső részén a terméseket.

Őszi metszés: A vessző felső, letermett részét metsszük vissza addig a részig, ahol a legalsó termést hozta vagyis ez alatt metszünk). A szár alsó kétharmada fog majd a következő évben teremni. 

Nyári metszés: Miután a második évben a termővessző alsó része letermett, ezt a vesszőt a talajszintig metsszük vissza.
Ez alatt az idei (az azévi), új málnavesszők már növekedésnek indultak, ősszel ezek fognak teremni számunkra.

Tavaszi metszés: Enyhe metszéssel ritkítjuk a bokrot, nagyjából  erőteljes vesszőt hagyva meg, nehogy túl sűrű legyen a növény. 

Egyszerű metszés: Tavasszal vágjuk vissza a vesszőket a talajszintig. Ebben az esetben bokrunk csak a vessző 1/3-ában fogja a termést hozni.