Vitis vinifera - szőlő Sultanina K3,5L

A 'Sultanina' (Sultana, Thompson Seedless) igen ősi, valószínűleg Kis‑Ázsiából (Törökország‑Izmir/Manisa környéke) származó mag nélküli (vagy nagyon kevés maggal rendelkező) asztali szőlő‑ és mazsolafajta. A világ egyik legelterjedtebb asztali szőlője és mazsola alapanyaga. Meleg, napos fekvést és jó vízáteresztő, középkötött talajt igényel. Fagyérzékeny, ezért a szélvédett, déli lejtőkön érzi magát legjobban. A vegetációs időszak alatt elegendő hőösszegre van szüksége, így főként a Dunántúl és az Alföld kedvező mikroklímájú területein terem biztonságosan. Hideg, pangó vízű vagy árnyékos termőhelyeken gyakran gyengébben terem.

Levél, hajtásrendszer jellemzése: A levelek közepes méretűek, általában kerekdedek vagy enyhén tagoltak. A lombozat sűrű tud lenni, ezért a megfelelő zöldmunka (hajtásválogatás, csonkázás) fontos a szellőzés és a fürtök napozása érdekében. Erőteljes növekedésű fajta. A legjobb termést a vesszők középső és felső harmadában (5. és 12. rügy között) hozza, emiatt hosszú metszést igényel. A termővesszőket nem szabad rövidre (csapra) vágni, hanem 8-12 rügyet is meg kell hagyni rajtuk, hogy a termékeny rügyek kifejlődhessenek. A hajtások gyorsan fejlődnek, gyakran nagy kacsokat képeznek, ami támogatja a terjedést és a lugas művelést is.

Érési ideje: Középkorai–késői érésű asztali fajta, gyakran az augusztus‑szeptember időszakban szüretelhető. Mivel asztali fogyasztásra és mazsolakészítésre is használják, a tőkén maradhat bizonyos mértékig még az érettség után is.

Gyümölcs jellemzése: Fürtjei nagyok, kúposak vagy hengeres‑kúpos formájúak, közepesen tömöttek. Bogyói oválisak vagy enyhén hosszúkásak, fordított tojásdad alakúak, színük világos sárgás‑zöld, héjuk vékony, de jól ellenálló. A hús ropogós‑lédús, ízvilága enyhén édeskés, „szőlő‑cukor” jellegű aromával. A bogyó magnélküli vagy nagyon kevés maggal rendelkezik. 

Élettani hatásai: A szőlő rendkívül értékes gyümölcs, melynek élettani hatásai főként magas antioxidáns-tartalmának (a flavonoidok és a polifenolok), különösen a rezveratrolnak és a polifenoloknak köszönhetőek. Ezek a vegyületek a gyümölcs minden részében megtalálhatóak, de a legnagyobb koncentrációban a héjban és a magban fordulnak elő, ezért javasolt a szőlőt egészben fogyasztani. C- és B-vitaminokban gazdag, magas kálium- és B-vitamin-tartalma támogatja a keringést és az idegrendszert. Fogyasztása támogatja az immunrendszert, javítja az emésztést és segíti a szervezet méregtelenítését. Magas víztartalma miatt frissítő, hidratáló hatású gyümölcs. A muskotályos fajták enyhe vízhajtó és emésztésserkentő hatásúak.

Termőképesség jellemzése: Nagyon bőtermő fajta, nagy fürtmennyiséget képez, de a nagyon nagy terhelés mellett a bogyóméret csökkenhet. Az állomány gondos tápanyag‑ és vízellátása, valamint a fürtritkítás ajánlott a magasabb minőség és nagyobb bogyóméret érdekében.

Kártevői, betegségei: Megfelelő gondozás mellett viszonylag jól tartható fajta, de érzékeny lehet a peronoszpórára és botritiszre (különösen éréskor, ha a fürtöket eső éri). A bogyók héja vékony, ezért a repedés‑ és rovar‑károsítás veszélye is fennáll nedves környezetben. Fürt rothadásra azonban nem érzékeny.

Felhasználása: Elsődlegesen friss fogyasztásra mint mag nélküli, enyhén édes asztali szőlő. Emellett gyakran szárítják mazsolának (különösen Törökországban és más mediterrán térségekben), illetve kompótnak, desszertként is kiváló. Az Egyesült Államokban a legtöbb mazsola e szőlőfajtából készül, melyet „arany mazsolának” is neveznek.

Bora: Egy könnyen iható, frissítő, gyümölcsös, de nem túl karakteres ital, amely jól párosítható különböző ételekkel, például olajos halakkal vagy könnyed fogásokkal. Főleg Törökországban, de más régiókban is párlatok (pl. raki) készítésére is használják magas cukortartalma miatt. Az Egyesült Államokban gyakran ez az alapja a generikus "Chablis" néven forgalmazott, semleges ízű fehérboroknak (amelyek nem azonosak a francia Chablis régió Chardonnay alapú boraival).

Szőlő művelési mód: 

A különböző szőlőfajták eltérő növekedési eréllyel és termőrészekkel rendelkeznek, valamint a talaj minősége, a lejtés és a klíma is befolyásoló tényezője a legmegfelelőbb művelési mód megválasztásának.

A szőlő művelési módjai közé tartozik a fejművelés (pl. kopaszmetszésű, csapos vagy szálvesszős), a bakművelés (hegyvidéki), a legyezőművelés (egysíkú bakművelés), a Guyot-művelés (középmagas), és a különböző kordonművelés változatok (vízszintes kordon, ernyő, Sylvoz stb.). A választott módszer függ a fajtától, a terület adottságaitól és a céloktól, mindegyiknél törekedni kell a szellős és keskeny lombfal kialakítására. 

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!