Ceratostigma plumbaginoides - Tarackoló kékgyökér, ólomgyökér Cs9

A kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides) eredetileg Kína északi és középső vidékeiről származik, ahol száraz, köves talajokon, erdőszéleken és hegyi lejtőkön fordul elő. Európába a 19. század közepén került be dísznövényként. A Ceratostigma név a görög „kerato” (szarv) és „stigma” (bibe) szavakból ered, utalva a virág bibéjének szarvszerű formájára. A „plumbaginoides” fajnév azt jelenti: „ólomvirághoz hasonló”, mivel habitusában emlékeztet a rokon Plumbago nemzetség tagjaira. A fajt a 19. században európai botanikus kertekben honosították, nemesítőhöz köthető bejegyzés nem ismert. A kékgyökér alacsony termetű, terjedő tövű, évelő növény, amely gyöktörzséből laza, elfekvő szárakat fejleszt. Levelei tojásdadok, fényes zöldek, ősszel gyönyörű vöröses-bíbor árnyalatot öltenek, ami különleges színt ad a kertben. Szárai vékonyak, földön fekvő habitusúak, így kiváló talajtakaróvá. Virágai aprók, öt sziromlevélből állnak, szabályos csillag alakban nyílnak. Termése apró toktermés.

Virágszín: Élénk, mély kék

Virágzási idő: augusztus - október

Magasság: 20–30 cm 

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Jó vízáteresztő, közepesen tápanyagban gazdag talajban fejlődik szépen. Szárazságtűrő, városi körülmények között is jól nevelhető.

Fenntartási munkái: Télire a föld feletti részek visszahúzódnak, tavasszal könnyedén eltávolítható a száraz növényi rész. Gyorsan terjed, de nem agresszív, időnként ritkítani szükséges. Tavasszal későn hajt ki, viszont nyár elejére már tömött bokrot képez.

Felhasználása: Kiváló talajtakaró növény, amely növényágyak szegélyében, kőfalak tövében, rézsűkön vagy sziklakertben mutat igazán. Hosszú virágzása és színes őszi lombszíne miatt értékes dísze lehet minden kertnek.