Lavandula Hidcote Blue Levendula Cs25

A Lavandula angustifolia - keskenylevelű levendula, a Földközi-tenger vidékéről származik, főként Franciaország, Spanyolország és Olaszország hegyvidéki területeiről. Őshonos élőhelyein napos, száraz, kavicsos vagy köves talajokon található, ahol jól tűri a forró nyári hőséget és a téli hideget. A rómaiaktól kapta a nevét, mégpedig feltehetően a lavare (mosás) vagy pedig a livendulo (vagyis kékes) szóból eredően. Az angustifolia fajnév a keskeny levelekre utal. A levendula illóolaja nyugtató, stresszoldó, enyhe altató hatású. Antiszeptikus és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt a népi gyógyászatban sebek, égési sérülések kezelésére is alkalmazták. Teaként fogyasztva idegerősítő, görcsoldó és emésztést segítő hatású.

A 'Hidcote Blue' fajta az 1920-as években Angliában, a híres Hidcote Manor kertben, Gloucestershire-ben került nemesítésre, Ernest Wilson és más brit kertészek munkája révén, kiemelkedő sötétkék virágszínével és kompakt növekedésével vált népszerűvé. Tömött bokrot képező, örökzöld félcserje, amelynek gyökérzete mélyre hatoló, szárazságtűrő. Levelei keskeny, szürkészöld, molyhos felületűek, amelyek egész évben díszítenek. Hajtásai fásodók, felső részeiken vékony, rugalmas szárat nevelnek. Virágai a hajtások végén, tömött fürtben nyílnak, mély ibolyakék színűek, intenzív illatúak. Termése apró, kemény magtok, amelyben sötétbarna magvak fejlődnek.

Virágszín: Mély, telt ibolyakék

Virágzási idő: június–augusztus

Magasság: 40–60 cm

Igényei:
Napos, meleg fekvést kedvel, a jó vízáteresztő, tápanyagban szegényebb talajban fejlődik legszebben. A meszes talajokban is jól érzi magát. Nem viseli a pangó vizet, de jól tűri a szárazságot. Kifejezetten fagytűrő, ezért a magyar kertekben is megbízhatóan áttelel.

Fenntartási munkái:
A virágzás után visszavágással serkenthető a másodvirágzás és ezzel biztosítható a tömör bokorforma is. Ősszel már ne metsszük, mert a friss hajtások nem érnek be télre (azaz nem fásodik el). Tavasszal az elöregedett, elfásodott részeket óvatosan ritkítsuk, viszont a kompakt forma megtartása miatt drasztikusan metszük: minden tavasszal vágjuk vissza bokrunkat minimum a felére. Mulcsozásra nincs szükség, inkább a száraz, levegős körülményeket kedveli. 

Felhasználása: Illatos virágai és levelei miatt sokoldalúan használható: dísznövényként ágyások szegélyében, levendulamezőkben vagy edényben is nevelhető. Kiváló szárítva, potpourikban, illatzsákokban és illóolaja is kinyerhető. Méhcsalogató tulajdonsága miatt ökológiai értéke is jelentős.

A levendula fajok helyes névhasználata:

'Valódi' vagy 'angol' vagy 'angol típusú' vagy 'francia' vagy 'orvosi'  levendula: Lavandula angustifolia

                            klasszikus, kiváló minőségű illóolaj, nagyon fagytűrő.

Spanyol levendula: Lavandula stoechas

                           díszes, mediterrán hangulatú, de kevésbé fagytűrő.

Hibrid vagy Lavandin levendula: Lavandula x intermedia

                          nagy bokrú, bővirágú, ipari illóolaj kinyerés miatti felhasználásra kiváló.

Érdekességek a levenduláról (kultúrtörténeti háttér):

A levendulát már az ókori egyiptomiak is használták balzsamozáshoz és kozmetikumokhoz. A görögök gyógyteákban, sebek kezelésére és légúti betegségek enyhítésére alkalmazták, míg a rómaiak a fürdők, parfümök és a lakóterek illatosításának nélkülözhetetlen alapanyaga volt.

A középkorban a kolostorkertek gyógynövényei közé tartozott, ahol emésztési panaszok, idegrendszeri problémák és fertőzések ellen vetették be. A 16–17. században Európa-szerte elterjedt, a pestisjárványok idején illóolaját és csokrait fertőtlenítő, riasztó hatása miatt használták. A reneszánsz korban illatszerek és szerelmi bájitalok alapanyaga lett.

Felhasználják a gyógyászatban: nyugtató, gyulladáscsökkentő és antiszeptikus hatása miatt; A kozmetikaipar is hasznosítja: parfümök, szappanok, olajok alapanyaga; valamint édességek, szörpök, mézek ízesítője.