Cotinus coggygria Smokey Joe Lisjo PBR - Cserszömörce 20-60 K5

A Cotinus coggygria - cserszömörce Dél-Európában, a Balkánon, Kis-Ázsiában és Közép-Ázsiában őshonos, Magyarországon a száraz, déli lejtőkön gyakori. Természetes élőhelyei száraz, napos domboldalak, sziklás lejtők, cserjések, ahol jó vízáteresztésű, gyakran meszes talajokon él. A Cotinus nemzetségnév az ókori görög kotinos szóból ered, amely vad olajfát jelentett, és a növény bőrfeldolgozásban betöltött szerepére utal. A coggygria fajnév a Balkánon és Kis-Ázsiában használt régi elnevezésből származik, mely 'füstfát' jelent. A cserszömörce jelentős kultúrtörténeti növény: leveléből és kérgéből évszázadokon át csersavat vontak ki bőrcserzéshez, fájából pedig sárga festéket készítettek.

A  'Smokey Joe' (hivatalos fajtanéven 'Lisjo') fajtát Peter Catt szelektálta a Liss Forest Nursery faiskolában (Hampshire, Anglia, Egyesült Királyság). A szelekcióra az 1980-as évek végén került sor (a 90-es évek elején vezették be). Kompakt és bokros növekedésű, sűrűbb ágrendszerű lombhullató cserje. Fiatal levelei friss zöldek, amelyek nyárra zöldesebb tónusúvá érnek. Ősszel a lombozat látványos narancs-, vörös- és sárga árnyalatokra színeződik. Nyár elejétől közepéig (júniustól augusztusig) hatalmas, tollas, puha rózsaszínes-lilás virág bugákat fejleszt, amelyek olykor az 1 éves vesszőkön is megjelennek. Ez a terméságazat sokkal bőségesebb, mint más fajtáknál.

Virágszín: Rózsaszínes-lilás füstös bugák.

Virágzási idő: Június–július.

Magasság:  1,5–2,5 magas és széles.

Igényei: Kifejezetten napos fekvést igényel a legszebb lombszínhez. Talaj iránt igénytelen, de a jó vízáteresztésű, meszes vagy semleges talajokat kedveli. Jól bírja a száraz, meszes, sőt a köves, sovány talajokat is. Jó szárazságtűrésű, a pangó vizet nem viseli el. Tűri a városi légszennyezést.

Fenntartási munkái: Minimális metszés szükséges. Kora tavasszal csak az elhalt, sérült ágakat távolítsa el. Ez a módszer maximalizálja a virágok és a "paróka" mennyiségét. Nagyobb levelekért és kisebb méretért kora tavasszal a bokrot erőteljesen vissza lehet vágni a talajszint felett 5-10 cm-re. Ez serkenti a nagyobb levelekkel rendelkező új, erős hajtások növekedését, de az adott évben a virágzás elmarad. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később csak tartós aszály idején szükséges pótlás.

Felhasználása: Szoliterként kiemelkedően látványos, modern és természetes kertekben egyaránt. ól társítható más díszcserjékkel. Különösen mutatós sötétzöld örökzöldek vagy sötétvörös levelű növények között. Alkalmas nyíratlan, virágzó térelválasztó sövénynek is. Alacson mérete miatt nagyméretű dézsákban, teraszokon is tartható. Jól tolerálja a légszennyezést, így városi parkokba, kisebb előkertekbe vagy utcafrontokra is telepíthető. Friss és szárított formában is használják csokrok, asztaldíszek kitöltésére légiesen könnyed csontártermését.

Érdekességek a cserszömörcéről:

A levelek és a kéreg rendkívül gazdag cseranyagban (tanninban). Évszázadokon át ez volt a finomabb bőrök, különösen a szattyán és a kordován cserzésének fő anyaga. Magyarországon a 18-19. században komoly kereskedelmi árucikk volt; a Balaton-felvidéken és a Vértesben gyűjtötték, szárították, majd bálákban szállították a vargáknak.

A népi textilfestésben alapvető növény volt: A levelekből és a fából tartós sárga festéket nyertek (ezért hívták néhol sárgafának). Ha vas-sókkal keverték a főzetet, mélyfekete vagy sötétszürke színt kaptak, amellyel gyapjút és bőrt festettek.

A cserszömörce a mai napig a népi patika fontos része, főként erős összehúzó és fertőtlenítő hatása miatt: Levelének főzetét ínygyulladás, szájsebek és torokfájás ellen használták öblögetőként (ez a hatás 2026-ban is elismert, számos fogínyvédő készítmény alapanyaga). Ülőfürdőként aranyérre, vagy borogatásként nehezen gyógyuló sebekre, fagyásra alkalmazták. Belsőleg, nagyon óvatosan (mivel nagy mennyiségben mérgező) hasmenés ellen használták.

A 19. századi nagy fásítási programok idején a cserszömörcét használták a kopár, köves domboldalak (például a budai hegyek vagy a Balaton-felvidék dolomitkopárosai) megkötésére, mert extrém szárazságtűrő. A juhászok és pásztorok gyakran használták a cserszömörce ágait pipaszárnak vagy kisebb használati tárgyak faragására, mert a fája kemény és szép rajzolatú.