Juglans Regia- 'Alsószentiváni' dió K20 6/8

Az 'Alsószentiváni 117' fajtát a Mezőföldön Alsószentiván határában szelektálta Szentiványi Péter az Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató és Fejlesztő Vállalat jogelődjénél. Az állami elismerés éve: 1976. A késői tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták fokozottan érzékenyek és a kifeslett rügy már -1 C-on is teljes fagy kár szenved. A túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként ha ez szegényes vízellátással párosul. Nagyon fényigényes növények egyike, amit a termőzóna koronapalástra való húzódása és a belső részek fel kopaszodása is bizonyít. A dió természetes előfordulása a folyók felső folyásának árterében van. Jellegzetes 'folyó kísérő' növény. Ebből eredően fokozott vízigénye meghatározó jelentőségű a termesztésben, évi vízszükséglete 800-1000 mm. A mélyrétegű, levegős, jó vízgazdálkodású, legalább 50 cm-es termőréteg-vastagságú talajokon fejlődik kielégítően. Virágai egyivarúak, szél beporzásúak.

Érési ideje: Szeptember közepén-végén szüretelhető.
Gyümölcse: Termése nagy, könnyen törhető és tisztítható, 48-51 % béltartalommal. Héja rajzolatos, enyhén barázdált. Héjvastagsága 1,4 mm.
Hajtásrendszere: Erős növekedésű, koronája kezdetben kissé felfelé törekvő, később szétterülő. Későn fakad.
Termőképessége: Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Termésbiztonsága jó.
Kártevői, betegségei: xantomonasz okozta baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság, gombák okozta gnomóniás levél- és termésfoltosság, legveszélyesebb kártevője a nyugati dióburok-fúrólégy. A dióburok fúrólégy ellen ökológiai termesztésben piretrin vagy spinozad hatóanyagú szerrel, egyéb termesztésben acetamiprid és lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk. 

Felhasználása: friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra is ajánlott fajta, fáját a faipar is hasznosítja

Előnye: A késő tavaszi fagyok sem károsítják, a különböző termőhelyi viszonyokhoz jól alkalmazkodik.