Juniperus chinensis 'Keteleeri' - Keskeny kínai jegenyeboróka K10 90/110

A Juniperus chinensis - kínai jegenyeboróka Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kína, Mongólia, Korea és Japán területén fordul elő. Természetes élőhelyén hegyvidéki és dombvidéki területeken, szárazabb, jó vízáteresztő talajokon, napos fekvésben található meg egészen 2700 m tengerszint feletti magasságig. Jelentős alkalmazkodóképessége miatt változatos klimatikus viszonyok között is fennmarad, a hideget és a száraz periódusokat jól tűri. A Juniperus a boróka latin neve. A „chinensis” fajnév jelentése „kínai”, amely a faj elsődleges földrajzi eredetére utal. A fajt hivatalosan Carl Linnaeus írta le 1767-ban a Mantissa Plantarum című művében.

A ‘Keteleeri’ fajtanév a 19. században élt francia növénygyűjtő, P. Keteleer nevéhez köthető, akinek munkássága révén számos kelet-ázsiai növény került Európába. Ez egy magoncszelekció eredménye. A Kínából származó alapfaj (J. chinensis) magoncai közül választották ki ezt az egyedet a kiemelkedően szabályos, oszlopos/piramis alakja és a bőséges terméshozatala miatt. Franciaországban, a Simon-Louis faiskolában (ahol P. Keteleer dolgozott) szelektálták és rögzítették a fajtát 1910 előtt. Kezdetben keskeny oszlopos, idősebb korában (20-30 év után) szélesebb, tömött piramis alakú örökzöld. Közepesen gyorsan növekszik. A levelek többségében pikkelyszerűek, világos vagy közepesen sötétzöld színűek, télen kissé bebarnulhatnak, de tavasszal visszanyerik színüket. A lombozat sűrű, ami remek takarást biztosít. Ez egy nőivarú (termős) klón, amely (beporzás után) rendkívül bőségesen hozza 1 cm körüli, hamvaskék tobozbogyóit, ami a fajta egyik legfőbb dísze. Kifejlett korában elérheti a 8-10 méteres magasságot is, de szélessége általában csak 3-4 méter.

Igényei: Fényigényes, napos fekvésben fejlődik legszebben. Talajban nem különösebben igényes, de a jó vízáteresztő, mérsékelten száraz talajokat kedveli. A meszes talajt jól tolerálja. Szárazságtűrése jó, városi környezetben és légszennyezettebb területeken is megbízhatóan nevelhető. Fagytűrése megfelelő.

Fenntartási munkái: Természetes oszlopos formáját metszés nélkül is megtartja. Enyhe formázó vagy ifjító metszés végezhető tavasszal vagy nyáron, de kerülni kell a fás részekbe való metszést, mivel onnan nem hajt ki újra. Fiatal korban a megfelelő térállás biztosítása fontos, mivel később jelentős méretet érhet el.

Felhasználása: Kiválóan alkalmas szoliter növénynek, a kert fókuszpontjába. Sűrűsége és formája miatt ideális választás keskeny vagy magas sövények, térelválasztók kialakítására, valamint modern kertekbe. Jól tűri a városi szennyezést és a szárazságot is.