Juniperus x media 'Gold Coast' – Arany terülő boróka 100/125 FL

A Juniperus × pfitzeriana (vagy gyakran használt szinonimáján Juniperus × media ) egy természetes úton létrejött hibrid faj, amely a kínai boróka (J. chinensis) és a nehézszagú boróka (J. sabina) keresztezéséből született. Az eredeti magokat Armand David francia misszionárius és botanikus gyűjtötte az 1860-as években az észak-kínai Helan-hegységben a két szülőfaj természetes érintkezési zónájából. A gyűjtött magokból először Franciaországban és Belgiumban neveltek növényeket az 1870-es években. Az első alapváltozatot a német Späth faiskola (L. Späth) tette híressé, de a névadója Wilhelm Pfitzer stuttgarti kertész volt. A Späth faiskola 1899-ben vezette be a kereskedelembe az első hibrid klónt 'Pfitzeriana' néven. Peter van Melle 1947-ben javasolta a J. × media nevet a hibridre. Később azonban kiderült, hogy egy orosz botanikus, V. D. Dmitriev már 1938-ban leírt egy másik borókahibridet ugyanezen a néven. Az elnevezés szabálygyűjeményében lévő Elsőbbség elve (Prioritás) miatt Melle elnevezése szabályellenessé vált. A hivatalos dendrológiai adatbázisok ma már a Juniperus × pfitzeriana nevet tekintik érvényesnek.

A ’Gold Coast’ fajta az Egyesült Államokban, Ohio államban, a Siebenthaler faiskolában született az 1960-as években, és gyorsan népszerűvé vált aranysárga árnyalatú, kompakt növekedésű lombja miatt. Nevét a tengerparti, napsütötte aranyló vidékek hangulatát idéző színeiről kapta. A növény közepesen gyors növekedésű, félgömb formájú, szélesen terjedő, mégis rendezett megjelenésű örökzöld. Hajtásai sűrűn állnak, a tűlevelek pikkelyesek, tömöttek, színük élénk aranysárga, amely télen kissé bronzos árnyalatot kaphat. Az idősebb hajtásokon a szín kissé mélyebb, belül zöldes árnyalatban jelenik meg, ami még erőteljesebb kontrasztot ad. Termős példányain apró, kékesfekete borókabogyók fejlődhetnek.

Magasság: 80–100 cm, szélessége 150–200 cm is lehet kifejlett korban.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, teljes napfényben a legszebb a lombszíne. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés fontos. Jól viseli a szárazságot, a városi környezetet és a légszennyezést is. A homokos, kavicsos, gyengébb minőségű, meszes talajokat is jól tűri. Szárazságtűrő, miután begyökeresedett. Az első évben fontos a rendszeres öntözés. Teljesen télálló, hideg teleken is megőrzi dekoratív jellegét.

Fenntartási munkái: Minimális gondozást igényel. Lassan nő, így kevés metszést igényel. A formát tavasszal vagy nyáron lehet igazítani, ha szükséges.

vényként, de csoportosan ültetve, díszcserjék vagy évelők társaságában is látványos. Színes lombja miatt kontrasztot ad örökzöld kompozíciókban, parkokban és előkertekben. Alacsony sövénynek is nevelhető.