Juniperus x media 'Gold Coast' – Arany terülő boróka K2 15/30

A Juniperus × pfitzeriana (vagy gyakran használt szinonimáján Juniperus × media ) egy természetes úton létrejött hibrid faj, amely a kínai boróka (J. chinensis) és a nehézszagú boróka (J. sabina) keresztezéséből született. Az eredeti magokat Armand David francia misszionárius és botanikus gyűjtötte az 1860-as években az észak-kínai Helan-hegységben a két szülőfaj természetes érintkezési zónájából. A gyűjtött magokból először Franciaországban és Belgiumban neveltek növényeket az 1870-es években. Az első alapváltozatot a német Späth faiskola (L. Späth) tette híressé, de a névadója Wilhelm Pfitzer stuttgarti kertész volt. A Späth faiskola 1899-ben vezette be a kereskedelembe az első hibrid klónt 'Pfitzeriana' néven. Peter van Melle 1947-ben javasolta a J. × media nevet a hibridre. Később azonban kiderült, hogy egy orosz botanikus, V. D. Dmitriev már 1938-ban leírt egy másik borókahibridet ugyanezen a néven. Az elnevezés szabálygyűjeményében lévő Elsőbbség elve (Prioritás) miatt Melle elnevezése szabályellenessé vált. A hivatalos dendrológiai adatbázisok ma már a Juniperus × pfitzeriana nevet tekintik érvényesnek.

A ’Gold Coast’ fajta az Egyesült Államokban, Ohio államban, a Siebenthaler faiskolában született az 1960-as években, és gyorsan népszerűvé vált aranysárga árnyalatú, kompakt növekedésű lombja miatt. Nevét a tengerparti, napsütötte aranyló vidékek hangulatát idéző színeiről kapta. A növény közepesen gyors növekedésű, félgömb formájú, szélesen terjedő, mégis rendezett megjelenésű örökzöld. Hajtásai sűrűn állnak, a tűlevelek pikkelyesek, tömöttek, színük élénk aranysárga, amely télen kissé bronzos árnyalatot kaphat. Az idősebb hajtásokon a szín kissé mélyebb, belül zöldes árnyalatban jelenik meg, ami még erőteljesebb kontrasztot ad. Termős példányain apró, kékesfekete borókabogyók fejlődhetnek.

Magasság: 80–100 cm, szélessége 150–200 cm is lehet kifejlett korban.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, teljes napfényben a legszebb a lombszíne. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés fontos. Jól viseli a szárazságot, a városi környezetet és a légszennyezést is. A homokos, kavicsos, gyengébb minőségű, meszes talajokat is jól tűri. Szárazságtűrő, miután begyökeresedett. Az első évben fontos a rendszeres öntözés. Teljesen télálló, hideg teleken is megőrzi dekoratív jellegét.

Fenntartási munkái: Minimális gondozást igényel. Lassan nő, így kevés metszést igényel. A formát tavasszal vagy nyáron lehet igazítani, ha szükséges.

Felhasználása: kiváló szoliter növényként, de csoportosan ültetve, díszcserjék vagy évelők társaságában is látványos. Színes lombja miatt kontrasztot ad örökzöld kompozíciókban, parkokban és előkertekben. Alacsony sövénynek is nevelhető.

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!