Juniperus x pfitzeriana 'Old Gold' – Óarany terülő boróka bonsai 100-120 K70

A Juniperus × pfitzeriana (vagy gyakran használt szinonimáján Juniperus × media ) egy természetes úton létrejött hibrid faj, amely a kínai boróka (J. chinensis) és a nehézszagú boróka (J. sabina) keresztezéséből született. Az eredeti magokat Armand David francia misszionárius és botanikus gyűjtötte az 1860-as években az észak-kínai Helan-hegységben a két szülőfaj természetes érintkezési zónájából. A gyűjtött magokból először Franciaországban és Belgiumban neveltek növényeket az 1870-es években. Az első alapváltozatot a német Späth faiskola (L. Späth) tette híressé, de a névadója Wilhelm Pfitzer stuttgarti kertész volt. A Späth faiskola 1899-ben vezette be a kereskedelembe az első hibrid klónt 'Pfitzeriana' néven. Peter van Melle 1947-ben javasolta a J. × media nevet a hibridre. Később azonban kiderült, hogy egy orosz botanikus, V. D. Dmitriev már 1938-ban leírt egy másik borókahibridet ugyanezen a néven. Az elnevezés szabálygyűjeményében lévő Elsőbbség elve (Prioritás) miatt Melle elnevezése szabályellenessé vált. A hivatalos dendrológiai adatbázisok ma már a Juniperus × pfitzeriana nevet tekintik érvényesnek.

A ’Old Gold’ fajta egy rügymutáció, melyet a Juniperus × pfitzeriana 'Pfitzeriana Aurea' egyik ágán vette észre. Nemesítését a holland F.J. Grootendorst végezte, és 1958-ban vezette be a piacra. A növény közepesen gyors növekedésű, váza alakú, felfelé törő, majd kecsesen ívesen elhajló ágrendszerű örökzöld cserje. A pikkely- és tűlevelek keverékéből álló lombozat a legfőbb díszítőértéke. Színe egész évben élénk aranysárga vagy élénk arany-bronz, amely télen kissé intenzívebbé, mélyebbé válhat. A borókákra jellemzően kétlaki növény, azaz különálló hím- és nőivarú egyedek léteznek. A forgalomban lévő 'Old Gold' fajták nagy része hímivarú, így ritkán vagy soha nem hoz tobozbogyót.

Magasság: 1,5 m, kifejlett korában akár 2 m, szélesség: 2,5–3 m.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, teljes napfényben a legszebb a lombszíne. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés fontos. Jól viseli a szárazságot, a városi környezetet és a légszennyezést is. A homokos, kavicsos, gyengébb minőségű, meszes talajokat is jól tűri. Szárazságtűrő, miután begyökeresedett. Az első évben fontos a rendszeres öntözés. Teljesen télálló, hideg teleken is megőrzi dekoratív jellegét.

Fenntartási munkái: Minimális gondozást igényel. Lassan nő, így kevés metszést igényel. A formát tavasszal vagy nyáron lehet igazítani, ha szükséges.

Felhasználása: Ideális választás rézsűk, támfalak beültetésére, nagyobb talajtakaró felületek kialakítására, de széles, alacsony sövényként vagy szoliter növényként, konténeres növényként is mutatós. Jól tűri a városi szennyezést.