Kerria japonica 'Pleniflora'- Teltvirágú boglárkacserje 40/60

A Kerria japonica - boglárkacserje őshonos Kelet-Ázsiában, elsősorban Japánban, Dél-Kínában és Dél-Koreában, ahol erdőszéleken, hegyvidéki cserjésekben, félárnyékos, humuszos, jó vízellátottságú talajokon él 200 és 3000 méter közötti magasságban. A nemzetségnév William Kerr skót növényvadászról kapta, aki 1804-ben küldte az első példányokat (a telt virágú változatot) a Kew Gardensbe. A növény nemzetségének egyetlen faja (monotipikus nemzetség) és szoros rokonságban áll a Rhodotypos scandens - hószirom cserjével. A japonica fajnév ugyan „japán”-t jelent, de Kína hegyvidéki erdeiből származó növény nevét a japán kertekben való elterjedtsége miatt kapta. A tudományos nevet Augustin Pyramus de Candolle alkotta meg 1818-ban. Kultúrtörténeti jelentősége Japánban számottevő: Japánban Yamabuki néven ismert, ami szó szerint „hegyi permetet” vagy „hegyi virágzást” jelent, utalva élőhelyére. A japánok a narancssárga és a sárga közötti aranysárga szín megnevezésére is használják a jamabuki szót. A klasszikus japán költészetben az aranyat és a nemességet jelképezi, valamint a tavasz és a nyár fordulójának hírnöke. Gyakran szerepel a Man'yōshūban, a Kr. u. első évezredből származó legrégebbi fennmaradt japán verseskötetben. A növény gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, és a virágzó hajtások mézzel készített főzetét Kínában köhögés és nőgyógyászati ​​rendellenességek kezelésére használták.

A 'Pleniflora' fajta egy 19. század eleji japán szelekció, mely a boglárkacserje először kialakult fajtája. Erőteljesebb, felfelé törő növekedésű, mint a szimpla virágú változat. Lombhullató cserje. Számos vékony, vesszőszerű hajtást nevel, amelyek télen is élénkzöldek maradnak. Hajlamos a gyökérsarjak képzésére, ezért elég gyorsan terjed. Különlegessége, hogy ágai élénkzöldek, melyek télen is díszítenek. Levelei lándzsás–tojásdadok, erősen fűrészes szélűek, világoszöld színűek, mélyen erezettek. Élénksárga, tömvetelt virágai 2-4 cm-esek, tavasszal tömegesen nyílnak, gyakran nyár végén egy gyengébb másodvirágzás is megfigyelhető.

Virágszín: Élénksárga.

Virágzási idő: Április–május (gyakran másodvirágzás nyár végén).

Magasság: 1,5–2,5 m magas, 1,5–2,5 m széles.

Igényei: Félárnyékos vagy napos fekvést kedvel; félárnyékban virágzása elnyújtottabb. Nagy előnye, hogy teljes árnyékban is megfelelően fejlődik. Talajban nem válogatós, de a humuszos, jó vízellátottságú, középkötött talajokon fejlődik a legszebben. Nem tolerálja a száraz és pangóvizes talajokat. Jó fagytűrésű, városi környezetben is jól alkalmazkodik.

Fenntartási munkái: Virágzás után ajánlott az elöregedett hajtások tőből történő eltávolítása, ezzel serkenthető az új hajtások képződése. Idősebb bokroknál a vesszők 3-4 év után természetes módon elöregszenek, bebarnulnak és elhalnak, ezeket is távolítsuk el. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű; a tartós szárazságot kevésbé kedveli. Tavasszal szervesanyag-pótlás vagy általános díszcserje-trágya előnyös a bőséges virágzás érdekében.  Leggyakoribb gombás betegsége a Blumeriella kerrie, amely az utóbbi években világszerte, így Magyarországon is felerősödött. Tünetei: a leveleken apró, vörösesbarna foltok jelennek meg, amelyek közepe később elszürkül. Súlyos fertőzés esetén a levelek sárgulnak és idő előtt lehullanak. A szárakon ellipszis alakú, lilásbarna üszköket képez, amelyek behálózhatják a gallyakat, és elhalást okozhatnak. A gomba nedves/párás/csapadékos időszakokban terjed. Megelőzési céllal réz tartalmú gombaölő készítményekkel permetezzük már tavasszal.

Felhasználása: Cserjecsoportokban, erdőkert jellegű ültetésekben, árnyékosabb kertrészekben kiváló. Gyors növekedése miatt takarónövényként is használható. Madárbarát kertek kiváló növénye, mivel sűrű ágrendszere kiváló búvóhelyet nyújt az apró énekesmadaraknak.