Kolkwitzia amabilis 'Pink Cloud' - Viráglonc rózasszín K 3L 30/40

A Kolkwitzia amabilis - viráglonc természetes élőhelye Kína középső és nyugati területei, ahol hegyvidéki erdőszegélyeken, cserjésekben, jó vízáteresztésű, humuszos talajokon fordul elő. A nemzetségnevét Richard Kolkwitz (1873–1956) német botanikus tiszteletére kapta, a amabilis fajnév jelentése „kedves, bájos”, amely a növény virágzására utal. Az alapfajt Ernst Heinrich Wilson írta le 1913-ban, aki Kínából juttatta el Európába és Észak-Amerikába. A rózsalonc (Weigela) és  a sárgalonc (Diervilla) növényekkel rokon. 

A ‘Pink Cloud’ fajtát Dr. Michael Dirr, a neves amerikai dendrológus és növénytudós szelektálta az University of Georgia (Georgia állam, USA) faiskolájában 1990-es évek elején. Nagy termetű, gyors növededésű, lombhullató cserje. A vékony hajtásai ívesen hajolnak le a föld felé a virágok súlya alatt. Az idős példányok gyönyörű, hámló barna kérgűek. Levelei oválisak, középzöldek, átellenes levélállásúak, ősszel sárgás, de akár lilás árnyalatot vehetnek fel. Májusban tömegesen nyíló, harang alakú, halvány- vagy középrózsaszín virágai a hajtásokat szinte teljesen beborítják. A virágok belsejében sárgás mintázat található, amely fokozza díszértékét. Virága meleg és szélcsendes időben illatos, számos beporzó rovart vonz. Érdekessége, hogy idősebb korában a lehajló ágak virágzáskor „rózsaszín felhőt” alkotnak, innen ered a fajtanév.

Virágszín: Halványrózsaszín, sárgás torokrajzolattal.

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 3–4 m magas, 3–4 m széles.

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel; napos helyen virágzik a leggazdagabban. Talajban nem igényes, de a jó vízáteresztésű, középkötött, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik a legszebben. Rendkívül jól bírja a városi környezetet valamint a közlekedéssel járó légszennyezéssel terhelt területeket is.

Fenntartási munkái: A növény a régi, előző évi fás részeken hozza a virágait, a virágzás után azonnal meg kell metszeni. Távolítsuk el az elöregedett, legvastagabb, felkopaszodott ágak egyharmadát tőből, hogy helyet adjunk az új, fiatal hajtásoknak, amelyeken a következő év virágai fejlődnek. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű; tartós szárazságban meghálálja a pótlólagos öntözést. Tavasszal komposzt vagy általános cserjetrágya kijuttatása előnyös. Betegségekkel és kártevőkkel szemben általában ellenálló.

Felhasználása: Szoliterként vagy nagyobb cserjecsoportokban mutat a legszebben. Virágzó sövényként, parkokban és nagyobb kertekben is kiváló választás.