Laburnum x watereri 'Vossii' - Hosszúfürtű aranyeső 100/125

A Laburnum x watereri - aranyeső  egy fajközi hibrid, amely két európai alapfaj keresztezéséből jött létre: Laburnum alpinum (havasi aranyeső) – tőle örökölte a rendkívül hosszú virágfürtöket, és a Laburnum anagyroides (közönséges aranyeső) – tőle származik a sűrűbb virágzat és a jobb alkalmazkodóképesség. A hibridet először a 19. század közepén (1864 körül) azonosították és írták le. Nevét a híres angol Waterer faiskoláról (Knap Hill Nursery) kapta, ahol az egyik legnépszerűbb változatát, a 'Vossii'-t is szelektálták. Az aranyeső Európa kertkultúrájában régóta fontos szerepet tölt be; a 18–19. században a romantikus kertek egyik legkedveltebb virágzó fája volt. Érdekesség: J.R.R. Tolkien A szilmarilok című művében Valinor Két Fájának egyikét, Laurelint (az Arany Fát) az aranyesőről mintázta.

A ‘Vossii’ fajtát Cornelius de Vos, holland faiskolatulajdonos állította elő 1875 körül. Kis termetű, lombhullató fa vagy nagyobb cserje. Karcsú, felfelé törő, majd széles, váza alakú koronát nevel. Levelei hármasan összetettek, középzöldek, ősszel jelentéktelen sárgás árnyalatot vehetnek fel.
Fő díszítőértékét a hosszú (akár 50-60 cm-es), bókoló, aranysárga pillangós virágokból álló fürtök adják, amelyek május-júniusban, a lombozat megjelenésével egy időben nyílnak. Az illatuk enyhe A növény minden része (kéreg, levél, virág, mag) erősen mérgező citizin alkaloidot tartalmaz. Különösen a magok veszélyesek, mert a gyerekek borsónak nézhetik.
Érdekessége, hogy a ‘Vossii’ fajta szinte terméketlen, így kevesebb mérgező magot hoz, mint az alapfajok, ami kertészeti szempontból nagy előny.

Virágszín: Aranysárga.

Virágzási idő: Május–június.

Magasság: 5–7 m magas, 4–6 m széles.

Igényei: Napos vagy enyhén félárnyékos fekvést kedvel. A meszes, jó vízáteresztésű, középkötött talajokat részesíti előnyben. A pangó vizet nem tűri. Jó fagytűrésű.

Fenntartási munkái:
Metszést ritkán igényel; virágzás után az elszáradt, sérült ágak eltávolítása elegendő. Kerüljük a drasztikus visszavágást, mert az elronthatja a fa természetes, kecses formáját. Telepítést követően rendszeres öntözést igényel, később szárazságtűrő, csak hosszan tartó aszály idején szükséges az öntözése. Tavasszal mérsékelt tápanyag-utánpótlás javasolt, túltrágyázni nem szabad.

Felhasználása: Szoliter faként, előkertekben, parkokban, romantikus hangulatú kertrészekben különösen látványos. Pergolára vagy boltív fölé nevelve klasszikus kertépítészeti elem.

Aranyaeső, aranyvessző, aranyfa?

Aranyfa / Aranycserje (Forsythia)

Kora tavaszi: Levelek fakadása előtt, március-áprilisban nyílik.

Növekedés: Felálló vagy csüngő ágú díszcserje.

Jelentősége: Tavasz első hírnöke, igénytelen, szaporítása egyszerű. 

2. Aranyeső (Laburnum)

Nyár eleji: Május-júniusban virágzik lecsüngő, sárga fürtvirágzattal.

Növekedés: Cserje vagy kisebb fa.

Mérgező: Minden része (főleg a termése) erősen mérgező!. 

3. Aranyvessző (Solidago)

Nyár végi/őszi: Sűrű füzérvirágzattal díszít, nyár végén virágzik.

Növekedés: Magas, évelő növény (pl. kanadai aranyvessző).

Előfordulás: Észak-Amerikából származik, nálunk is kivadult