Lagerstroemia indica mix - Selyemmirtusz mix C9

A Lagerstroemia indica - selyemmirtusz Ázsia mérsékelt és szubtrópusi vidékein őshonos, ahol meleg, nyári csapadékban gazdag éghajlaton, folyóvölgyekben, erdőszéleken, jó vízáteresztésű talajokon él. A növény az ókor óta ismert, de kertészeti elterjedése a 18. században kezdődött, amikor Európába és Észak-Amerikába is eljutott. A növényt Peter Osbeck svéd természettudós fedezte fel Kínában, és ő küldte az első magokat Európába.  A nemzetség nevét Magnus von Lagerström svéd botanikusról kapta, aki Karl Linné barátja és levelezőtársa volt és a 18. században gyógynövénygyűjtő expedíciókat vezetett Kelet-Ázsiában. Az indica fajnév Indiára utal. Az alapfaj Kínában hagyományosan gyógyászati célokra is termesztett, főként a kérgét és leveleit használják helyi gyógynövényként.

A kínai selyemmirtusz lombhullató nagy cserje vagy kisebb fa, amely kedvező körülmények között szabályos, szélesen elágazó koronát nevel. Kérge sima, foltos szürke, barna vagy barnás árnyalatú, mely vékony lemezekben hámlik le, így egész évben díszítőértékkel bír. Levelei oválisak, fényes sötétzöldek, ősszel gyakran sárga, narancs vagy vörös árnyalatokra színeződnek. Virágai nagy, laza bugákban nyílnak, a szirmok jellegzetesen ráncoltak, „krepp-papír” hatásúak. A bugában az egyes virágok 1,5-3 cm átmérőjűek. A virágszín rendkívül változatos: fehér, rózsaszín, piros, bíbor és lila árnyalatok egyaránt előfordulnak. A virágzat az az évi friss hajtások végén fejlődik. Nagyon bőségesen virágzik, késő nyár eleje-közepétől akár egészen október végéig.

Virágszín: fajtától függ

Virágzási idő: július–szeptember (meleg ősz esetén októberig)

Magasság: 1–8 m, fajtától függően

Igényei: Napos, szélvédett helyet kedvel, a virágzáshoz legalább napi 6-8 óra napfénytartamra van szüksége. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés elengedhetetlen. Enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajba ültessük. Mérsékelten tápanyagdús talajt részesít előnyben. Szárazságtűrő, de rendszeres öntözéssel még dúsabb virágzást érhetünk el. -15°C körüli fagyokat elviseli, de a fiatal növények és a hajtások a hidegebb magyar teleken károsodhatnak, ezért a tövét télire takarni kell, vagy dézsában kell teleltetni.

Fenntartási munkái: a virágok az azévi (friss) hajtások végén fejlődnek, a kora tavaszi metszéssel serkentjük az új, erős vesszők növekedését. Bátran vissza lehet vágni a tavalyi hajtások kétharmadát vagy akár az egészet is. Az elöregedett, gyenge ágakat tőből távolítsuk el a szellősebb korona érdekében. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű; tartós nyári aszályban meghálálja az öntözést. Tavasszal és kora nyáron káliumban gazdag tápanyag javasolt a bőséges virágzáshoz. Meleg, párás időben lisztharmat előfordulhat, de ez megfelelő légmozgás és napos fekvés mellett megelőzhető.

A selyemmirtusz sokszor május elejéig, sőt közepéig is vár a kihajtással. Olyan, mintha „téli álmot” aludna, és csak akkor ébredne fel, amikor a talaj és a levegő már tartósan és megbízhatóan felmelegedett. Magyarországon minden évben visszatérő kép, hogy április végén már azt gondoljuk, kifagyott a selyemmirtuszuk, mert a vesszők száraznak és élettelennek tűnnek. Ne vágja ki és ne adja fel május végéig! Ha bizonytalan, óvatosan kaparja meg a kérget egy körömmel: ha alatta zöld a szövet, a növény él, csak még várakozik!

Felhasználása: kiváló szoliter díszfa, amely nyári virágzásával akkor nyújt látványt, amikor a legtöbb fa már elvirágzott. Alkalmas előkertekbe, mediterrán és modern kertekbe, városi környezetbe, valamint melegebb fekvésben utcafaként is. Dézsában is nevelhető, így teraszokon és védettebb helyeken is alkalmazható.

Érdekességek a selyemmirtuszról:

A Tang-dinasztia idején (618–907) a selyemmirtusz Kína egyik legtiszteltebb növénye volt. A császári kancellária udvarait selyemmirtuszokkal ültették tele, ezért a növényt gyakran „Kancellária-fának” is nevezték. Úgy tartották, hogy a fa méltósága tükrözi a magas rangú tisztviselők bölcsességét. Kínai neve, a Ziwei, a Sarkcsillaghoz (Ziwei csillag) kapcsolódik, amely a kínai asztrológiában a császár égi megfelelője. Úgy hitték, ahol selyemmirtusz virágzik, ott jelen van az égi áldás és a szerencse.

Kínában, Japánban és Koreában a népnyelv leggyakrabban „Száz napos vörösnek” (Bai Ri Hong) hívja. Ez az elnevezés arra utal, hogy a selyemmirtusz egész nyáron át, rendületlenül virágzik. Emiatt a hűség, a kitartás és az örök szerelem szimbólumává vált.

A „Csiklandós fa” (Népi megfigyelés): Kínában és Japánban elterjedt népi megfigyelés, hogy a selyemmirtusz „fél a csiklandozástól”. Ha valaki finoman megvakarja vagy megütögeti a fa sima törzsét, az egész lombozat és a virágfürtök remegni kezdenek. Bár ez a fa rugalmas szerkezetének és vékony ágainak fizikai következménye, a népi folklórban úgy tartják, hogy a fa érzékeny és nevet, ha csiklandozzák.

Indiában (bár nem ott őshonos, de régen honosodott) és Délkelet-Ázsiában gyakran ültetik buddhista templomok köré. Sima, hámló törzse – amely olyan, mintha a fa „levetné régi bőrét” – a megújulást és a világi hiúságoktól való megszabadulást jelképezi a szerzetesek számára.

Ázsiában évszázadok óta használják a hagyományos gyógyászatiban a gyomor-bélrendszeri és bőrgyógyászati ​​problémák kezelésére szolgáló készítményekben. A kínai hagyományos orvoslásban kérgét és gyökerét hasmenés, vérhas és különféle bőrfertőzések, viszkető kiütések kezelésére, valamint lázcsillapítóként használják. A virágok összehúzó hatásúak, főzetek vagy zúzott helyi borogatásként alkalmazzák.