Lagerstroemia indica 'Red Magic' - Kínai selyemmirtusz törzses CQ14L HTR 80 1/2F

A Lagerstroemia indica - selyemmirtusz Ázsia mérsékelt és szubtrópusi vidékein őshonos, ahol meleg, nyári csapadékban gazdag éghajlaton, folyóvölgyekben, erdőszéleken, jó vízáteresztésű talajokon él. A növény az ókor óta ismert, de kertészeti elterjedése a 18. században kezdődött, amikor Európába és Észak-Amerikába is eljutott. A nemzetség nevét Magnus von Lagerström svéd botanikusról kapta, aki Karl Linné barátja és levelezőtársa volt és a 18. században gyógynövénygyűjtő expedíciókat vezetett Kelet-Ázsiában. Az indica fajnév Indiára utal. Az alapfaj Kínában hagyományosan gyógyászati célokra is termesztett, főként a kérgét és leveleit használják helyi gyógynövényként.

A ‘Red Magic’ fajta francia nemesítés, a Magical® (korábban “Magic”) selyemmirtusz sorozat tagja. A fajtát a 2000-es évek elején, Franciaországban szelektálták (nemesítő: Minier / SAPHO csoport). Céljuk egy kompaktabb növekedésű, intenzív színű, jó fagytűrésű selyemmirtusz létrehozása volt, amely Közép-Európában is megbízhatóan nevelhető. Lombhullató közepes méretű cserje vagy kisebb fa, sűrű, jól ágazó, kerekded habitusú koronával. Levelei kihajtáskor bronzos árnyalatúak, később sötétzöldek, ősszel sárga–narancs színeződést mutatnak. Virágai nagy bugákban nyílnak, mélyvörös színűek. A szirmok rojtosak, hullámosak, a virágzat pedig az az évi friss hajtások végén fejlődik. Nagyon bőségesen virágzik. A ‘Red Magic’ az egyik legerősebb piros színű selyemmirtusz fajta, színe nagy melegben sem fakul ki.

Virágszín: mélyvörös - piros

Virágzási idő: július–szeptember (meleg ősz esetén októberig)

Magasság: 2–3 m, de megfelelő metszéssel tartható kisebb cserjeként vagy többtörzsű kis faként is.

Igényei: Napos, szélvédett helyet kedvel, a virágzáshoz legalább napi 6-8 óra napfénytartamra van szüksége. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés elengedhetetlen. Enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajba ültessük. Mérsékelten tápanyagdús talajt részesít előnyben. Szárazságtűrő, de rendszeres öntözéssel még dúsabb virágzást érhetünk el. -15 C-ig télálló. Magyarországon a fiatal példányokat az első években érdemes télen takarni (mulcsozás), de a megerősödött fák áttelelnek.

Fenntartási munkái: a virágok az azévi (friss) hajtások végén fejlődnek, a kora tavaszi metszéssel serkentjük az új, erős vesszők növekedését. Bátran vissza lehet vágni a tavalyi hajtások kétharmadát vagy akár az egészet is. Az elöregedett, gyenge ágakat tőből távolítsuk el a szellősebb korona érdekében. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű; tartós nyári aszályban meghálálja az öntözést. Tavasszal és kora nyáron káliumban gazdag tápanyag javasolt a bőséges virágzáshoz. Meleg, párás időben lisztharmat előfordulhat, de ez megfelelő légmozgás és napos fekvés mellett megelőzhető.

A selyemmirtusz sokszor május elejéig, sőt közepéig is vár a kihajtással. Olyan, mintha „téli álmot” aludna, és csak akkor ébredne fel, amikor a talaj és a levegő már tartósan és megbízhatóan felmelegedett. Magyarországon minden évben visszatérő kép, hogy április végén már azt gondoljuk, kifagyott a selyemmirtuszuk, mert a vesszők száraznak és élettelennek tűnnek. Ne vágja ki és ne adja fel május végéig! Ha bizonytalan, óvatosan kaparja meg a kérget egy körömmel: ha alatta zöld a szövet, a növény él, csak még várakozik!

Felhasználása: Kisebb kertek, de akár teraszok, konténerek ideális dísznövénye is lehet könnyű metszhetősége miatt. Alacsony sövényként, szoliterként vagy évelőágyások díszeként is mutatós. Hosszú virágzási ideje miatt kora nyártól őszig színt visz a kertbe.

Érdekességek a selyemmirtuszról:

A Tang-dinasztia idején (618–907) a selyemmirtusz Kína egyik legtiszteltebb növénye volt. A császári kancellária udvarait selyemmirtuszokkal ültették tele, ezért a növényt gyakran „Kancellária-fának” is nevezték. Úgy tartották, hogy a fa méltósága tükrözi a magas rangú tisztviselők bölcsességét. Kínai neve, a Ziwei, a Sarkcsillaghoz (Ziwei csillag) kapcsolódik, amely a kínai asztrológiában a császár égi megfelelője. Úgy hitték, ahol selyemmirtusz virágzik, ott jelen van az égi áldás és a szerencse.

Kínában, Japánban és Koreában a népnyelv leggyakrabban „Száz napos vörösnek” (Bai Ri Hong) hívja. Ez az elnevezés arra utal, hogy a selyemmirtusz egész nyáron át, rendületlenül virágzik. Emiatt a hűség, a kitartás és az örök szerelem szimbólumává vált.

A „Csiklandós fa” (Népi megfigyelés): Kínában és Japánban elterjedt népi megfigyelés, hogy a selyemmirtusz „fél a csiklandozástól”. Ha valaki finoman megvakarja vagy megütögeti a fa sima törzsét, az egész lombozat és a virágfürtök remegni kezdenek. Bár ez a fa rugalmas szerkezetének és vékony ágainak fizikai következménye, a népi folklórban úgy tartják, hogy a fa érzékeny és nevet, ha csiklandozzák.

Indiában (bár nem ott őshonos, de régen honosodott) és Délkelet-Ázsiában gyakran ültetik buddhista templomok köré. Sima, hámló törzse – amely olyan, mintha a fa „levetné régi bőrét” – a megújulást és a világi hiúságoktól való megszabadulást jelképezi a szerzetesek számára.

Ázsiában évszázadok óta használják a hagyományos gyógyászatiban a gyomor-bélrendszeri és bőrgyógyászati ​​problémák kezelésére szolgáló készítményekben. A kínai hagyományos orvoslásban kérgét és gyökerét hasmenés, vérhas és különféle bőrfertőzések, viszkető kiütések kezelésére, valamint lázcsillapítóként használják. A virágok összehúzó hatásúak, főzetek vagy zúzott helyi borogatásként alkalmazzák.