Lagerstroemia x 'Enduring Pink' - Kínai selyemmírtusz törzses CQ14L HTR 80 1/2F

A Lagerstroemia indica - selyemmirtusz és rokon fajai Ázsia mérsékelt és szubtrópusi vidékein őshonos, ahol meleg, nyári csapadékban gazdag éghajlaton, folyóvölgyekben, erdőszéleken, jó vízáteresztésű talajokon él. A növény az ókor óta ismert, de kertészeti elterjedése a 18. században kezdődött, amikor Európába és Észak-Amerikába is eljutott. A nemzetség nevét Magnus von Lagerström svéd botanikusról kapta, aki Karl Linné barátja és levelezőtársa volt és a 18. században gyógynövénygyűjtő expedíciókat vezetett Kelet-Ázsiában. Az indica fajnév Indiára utal. Az alapfaj Kínában hagyományosan gyógyászati célokra is termesztett, főként a kérgét és leveleit használják helyi gyógynövényként.

Az 'Enduring Pink' (teljes nevén Lagerstroemia × 'Enduring Summer Pink') fajta a modern, ellenálló Enduring® sorozat tagja. Dr. Michael Dirr, a neves amerikai dendrológus és a Georgiai Egyetem (University of Georgia) professzora nemesítette és 2011-ben vezették be. A nemesítés célja a kiváló lisztharmat-ellenállóság, a hosszú virágzási idő és a jó fagytűrés volt. Kompakt, sűrű és kerekded növekedésű, lombhullató cserje. Levelei sötétzöldek, fényesek, ősszel sárga–narancsos árnyalatokra színeződnek. Nagy bugákban nyíló, élénk rózsaszín virágai ráncolt szirmúak, és a nyár közepétől hosszú ideig díszítenek.

Virágszín: élénk rózsaszín

Virágzási idő: július–szeptember (október)

Magasság: 1,5 - 2 m

Igényei: Napos, szélvédett helyet kedvel, a virágzáshoz legalább napi 6-8 óra napfénytartamra van szüksége. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztés elengedhetetlen. Enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajba ültessük. Mérsékelten tápanyagdús talajt részesít előnyben. Szárazságtűrő, de rendszeres öntözéssel még dúsabb virágzást érhetünk el. -18 C-ig télálló. Magyarországon a fiatal példányokat az első években érdemes télen takarni (mulcsozás), de a megerősödött fák áttelelnek.

Fenntartási munkái: a virágok az azévi (friss) hajtások végén fejlődnek, a kora tavaszi metszéssel serkentjük az új, erős vesszők növekedését. Bátran vissza lehet vágni a tavalyi hajtások kétharmadát vagy akár az egészet is. Az elöregedett, gyenge ágakat tőből távolítsuk el a szellősebb korona érdekében. Telepítés után rendszeres öntözést igényel, később közepes vízigényű; tartós nyári aszályban meghálálja az öntözést. Tavasszal és kora nyáron káliumban gazdag tápanyag javasolt a bőséges virágzáshoz. Meleg, párás időben lisztharmat előfordulhat, de ez megfelelő légmozgás és napos fekvés mellett megelőzhető.

A selyemmirtusz sokszor május elejéig, sőt közepéig is vár a kihajtással. Olyan, mintha „téli álmot” aludna, és csak akkor ébredne fel, amikor a talaj és a levegő már tartósan és megbízhatóan felmelegedett. Magyarországon minden évben visszatérő kép, hogy április végén már azt gondoljuk, kifagyott a selyemmirtuszuk, mert a vesszők száraznak és élettelennek tűnnek. Ne vágja ki és ne adja fel május végéig! Ha bizonytalan, óvatosan kaparja meg a kérget egy körömmel: ha alatta zöld a szövet, a növény él, csak még várakozik!

Felhasználása: Kis kertek, teraszok, konténerek ideális dísznövénye. Alacsony sövényként, szoliterként vagy évelőágyások díszeként is mutatós. Hosszú virágzási ideje miatt kora nyártól őszig színt visz a kertbe.

Érdekességek a selyemmirtuszról:

A Tang-dinasztia idején (618–907) a selyemmirtusz Kína egyik legtiszteltebb növénye volt. A császári kancellária udvarait selyemmirtuszokkal ültették tele, ezért a növényt gyakran „Kancellária-fának” is nevezték. Úgy tartották, hogy a fa méltósága tükrözi a magas rangú tisztviselők bölcsességét. Kínai neve, a Ziwei, a Sarkcsillaghoz (Ziwei csillag) kapcsolódik, amely a kínai asztrológiában a császár égi megfelelője. Úgy hitték, ahol selyemmirtusz virágzik, ott jelen van az égi áldás és a szerencse.

Kínában, Japánban és Koreában a népnyelv leggyakrabban „Száz napos vörösnek” (Bai Ri Hong) hívja. Ez az elnevezés arra utal, hogy a selyemmirtusz egész nyáron át, rendületlenül virágzik. Emiatt a hűség, a kitartás és az örök szerelem szimbólumává vált.

A „Csiklandós fa” (Népi megfigyelés): Kínában és Japánban elterjedt népi megfigyelés, hogy a selyemmirtusz „fél a csiklandozástól”. Ha valaki finoman megvakarja vagy megütögeti a fa sima törzsét, az egész lombozat és a virágfürtök remegni kezdenek. Bár ez a fa rugalmas szerkezetének és vékony ágainak fizikai következménye, a népi folklórban úgy tartják, hogy a fa érzékeny és nevet, ha csiklandozzák.

Indiában (bár nem ott őshonos, de régen honosodott) és Délkelet-Ázsiában gyakran ültetik buddhista templomok köré. Sima, hámló törzse – amely olyan, mintha a fa „levetné régi bőrét” – a megújulást és a világi hiúságoktól való megszabadulást jelképezi a szerzetesek számára.

Ázsiában évszázadok óta használják a hagyományos gyógyászatiban a gyomor-bélrendszeri és bőrgyógyászati ​​problémák kezelésére szolgáló készítményekben. A kínai hagyományos orvoslásban kérgét és gyökerét hasmenés, vérhas és különféle bőrfertőzések, viszkető kiütések kezelésére, valamint lázcsillapítóként használják. A virágok összehúzó hatásúak, főzetek vagy zúzott helyi borogatásként alkalmazzák.