Leander Tricolor

A Nerium oleander - leander őshonos vagy honosított széles területen Északnyugat-Afrikától a Mediterrán régión át a Fekete-tenger melegebb területeire , az Arab-félszigetre, Dél-Ázsiába, sőt egészen Kína déli részein található Jünnan-ig. Melegkedvelő örökzöld cserje. Természetes élőhelyén folyóvölgyekben, sziklás, kavicsos, száraz területeken és fél-sivatagos régiókban is előfordul. A folyóvölgyekben és patakmedrekben képes elviselni a hosszú aszályos időszakokat és a téli esőzések okozta áradásokat.  A Nerium oleander taxonómiai nevet Linné adta először 1753-ban. A Nerium nemzetség neve az ógörög nẽrion (νήριον) név latin formája , amely viszont a görög víz nẽros (νηρός) szóból származik , mivel az oleander természetes élőhelye folyók és patakok mentén található. A faj nevének eredete vitatott. 

A növény az ókortól fogva dísznövényként ismert. A görög és római kertekben is gyakran ültették illatos virágai miatt, valamint mert jól bírta a száraz, napos körülményeket. A reneszánsz és barokk kertművészetben szintén népszerű volt – különösen edényben nevelve. Számos festőt (pl.: Vincent van Gogh, Gustav Klimt) és írót (pl.: Janet Fitch: A fehér leander, mely könyből film is készült) és dalszerzőt (Steely Dan: My old school 1973) is  inspirált ez a növény. A mediterrán országok városaiban ma is az egyik leggyakrabban ültetett közterületi díszcserje, utak mentén és tereken is elterjedt. Közép-Európába a 16–17. században került, ahol mára a legnépszerűbb dézsás dísznövények egyikévé vált. A növény minden része mérgező, melyet a a növény szanszkrit neve is mutat: az aśvamāra (अश्वमार), amely az aśva „ló” és a māra „ölés” szavak összetétele .

A leander erőteljes, sűrű ágú, bokros habitusú örökzöld cserje. Levelei hosszúkás-lándzsás formájúak, vastagok, bőrneműek, fényes sötétzöld színűek. A levelek rendszerint hármasával vagy keresztben átellenesen állnak. A virágok a hajtások végén nagy bugákban nyílnak, színük a fehértől a krémsárgán át a rózsaszín különböző árnyalataiig és a mélyvörösig terjedhet. Léteznek egyszeres és telt virágú fajták egyaránt. A szirmok száma öt. Termése hosszú, ikertüsző, amelyben sok mag fejlődik, selymesen szőrös repítőkészülékkel.

Virágszín: fehér, rózsaszín, piros

Virágzási idő: június–szeptember, meleg klímán akár októberig is

Magasság: 2–4 m, melegebb éghajlaton akár 5 m, szélessége 1,5–3 m

Igényei: A teljes napfényt kedveli, ahol virágzása a leggazdagabb. Fagyérzékeny, ezért teleltetést igényel ott, ahol a hőmérséklet tartósan 0 °C alá csökken. Talajjal szemben nem igényes, de a jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús közeget kedveli. Nyáron rendszeres öntözést igényel, ám rövid szárazságot is átvészel. Kiválóan tűri a szelet, sőt a sós tengeri levegőt is, ezért tengerparti növényként különösen gyakori.

Fenntartási munkái: A virágzás utáni metszéssel a következő évi virágzás serkenthető, mivel az új hajtásokon hozza virágait. A leander a  -8/-10°C-os hideget is elviseli. Hazánkban már abszolút kiültethető, az el nem fásodott hajtások fagynak csak vissza. A leanderre jellemző a nagyfokú felújuló-képesség, ezért bátran metszhetjük. Bár a drasztikus metszés hatására abban az évben a virágzás nagyon visszafogott lesz, de következő évben viszont nagyon bőséges. 2-3 évente érdemes drasztikusan visszametszeni, mert így kompaktan és dúsan tartható a növényünk. Az edényben nevelet növényeket nyáron rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk, és 2-3 évente ültessük át, valamint télre világos, 5–10 °C-os helyen ideális teleltessük. Kártevők közül takácsatka, pajzstetű és levéltetű károsítja, kórokozói: baktériumos (Pseudomonas syringae)- és gombás ( Ascohyta oleandri) megbetegedések jellemzők, valamint a Xylella fastidiosa, mely karatén kórokozó. Fontos tudni, hogy a leander erősen mérgező növény. Minden része, a levelek, a virágok, a kéreg, sőt a nedve is mérgező oleandrin és más glikozidok miatt. Gyermekek és háziállatok közelében fokozott óvatosság javasolt. Metszéskor kesztyű használata ajánlott.

Felhasználása: Teraszok, kertek és mediterrán hangulatú udvarok kiemelt dísznövénye. Dézsában rendkívül mutatós, nagy virágtömege miatt erős színfolt. Tengerparti városokban utcai sorfaként, sövényként is használják. Magyarországon leginkább edényben nevelik.