Leucothoe axillaris 'Zeblid' - Fürtöshanga

A Leucothoe axillaris - fürtöshanga a hangafélék (Ericaceae) családjának tagja. Természetes élőhelye Észak-Amerika délkeleti része, ahol erdők aljnövényzetében, patakpartok mentén és párás, félárnyékos ligetekben fordul elő, jellemzően 200 m tengerszint feletti magasságig. Ezeken a területeken a talaj humuszban gazdag, enyhén savanyú kémhatású és egyenletesen nyirkos, de nem pangó vizes. A nemzetségnév a görög leukos („fehér”) és thea („istennő”) szavakból ered, amely a nemzetség finom, fehéres virágaira utal. Az axillaris fajnév latin jelentése „hónalji”, vagyis a levelek hónaljából eredő virágokra/virágzatokra utal.

A ‘Zeblid’ (kereskedelmi fajtanév: 'Scarletta') fajtát Hans Hachmann (1930–2004, rhododendron- és díszcserjenemesítő) szelektálta a Hachmann faiskolában (Németzország, Barmstedt) az 1980-as évek elején. A Leucothoe fontanesiana egy egyedülálló mutációját találta meg. A fajtát a botanikai átsorolás miatt ma már az RHS (Royal Horticultural Society) Leucothoe fontanesiana ’Zebrid’ néven listázza. Alacsony, sűrűn bokrosodó, ívesen lehajló habitusú, örökzöld cserje. Az új hajtások és a friss levelek izzó skarlátvörös vagy bronzos-réz színűek, nyárra fénylő sötétzöldre változnak. Az első hűvösebb éjszakák hatására először csak a levélszélek, majd az egész levélfelület bronvörös és lila árnyalatokat kap. A hideg és a fagy hatására a lombozat egységesen mély borvörös, sötétbordó vagy mahagóni színűvé válik és ez a szín egészen tavaszig megmarad. Virágai aprók, fehérek, harang alakúak, fürtökben nyílnak a levelek hónaljában, enyhén illatosak. Termése felnyíló tok, mely díszértékkel nem bír. A növény levele mérgező!

Virág színe: Fehér

Virágzási idő: Április–május

Magasság: 40–60 cm magas, szélessége 60–80 cm.

Igényei: Félárnyékos, árnyékos, szélvédett fekvést kedvel, a tűző napon szenved. Savanyú kémhatású, humuszban gazdag, laza, jó vízáteresztésű talajban fejlődik a legszebben. A talaj legyen folyamatosan enyhén nyirkos, de pangó víz ne álljon alatta. Meszes talajon sárgulhat, legyengülhet, ezért savanyú földkeverék és mulcsozás (fenyőkéreg) javasolt. A fajta kiváló fagytűrésű, akár a  -20°C-os fagyokat is elviseli.

Fenntartási munkái: Kevés gondozást igényel. Tavasszal a sérült, elfagyott hajtásvégek eltávolíthatók, szükség esetén enyhe formázó metszés végezhető. A talaj takarása (mulcsozás) segít a nedvesség megtartásában és a gyökérzóna hűtésében. Száraz időszakban rendszeres öntözés ajánlott, különösen fiatal korban.

Felhasználása: Kiváló árnyéki növény, erdőkerti ágyásokba, rododendronok és azáleák társaságába, valamint nagyobb dézsába is. Alacsony termete miatt szegélynövényként, cserjecsoportok előterében is nagyon jól használható. Különösen értékes téli lombszíne miatt.

Érdekességek a fürtöshangáról:

A növény a nevét a görög mitológia egyik alakjáról, Leukothoé királylányról (Orkhamosz babiloni király leányáról) kapta: Héliosz, a napisten beleszeretett Leukothoéba. Amikor a lány apja megtudta a titkos viszonyt, dühében élve eltemettette leányát. Héliosz, hogy kedvesét megmentse a teljes enyészettől, nektárt öntött a sírjára, aminek hatására Leukothoé teste illatos, örökzöld cserjévé változott.

Észak-Amerikában a népnyelvben Dog Hobble-nek (Kutyagátló) hívják. Ennek oka a sűrű, kusza, földhöz közel hajló ágrendszere, amely annyira áthatolhatatlan bozótot alkot a patakpartokon, hogy a vadászkutyák képtelenek átjutni rajta.