Lonicera nitida 'Maigrün' - Terülő mirtuszlonc K 20/40

A Lonicera nitida - örökzöld mirtuszlonc Kína dél-nyugati részéről (Jünnan és Nyugat-Szecsuán tartományok) származik. Előfordul még Tajvanon és Japánban is. Magasabb hegyvidéki területeken honos, jellemzően 1200 és 3000 m közötti magasságban. Cserjésekben, erdőszéleken és patakok mentén, gyakran nyíltabb, világosabb területeken nő. A természetben napfényes és félárnyékos helyeken is megtalálható, de a világosabb, naposabb területeken fejlődik a legjobban. Nagyon jól tolerálja az árnyékot is. Sokféle talajtípuson (homokos, agyagos) is megél, feltéve, hogy azok jó vízelvezetésűek. Abszolút nem tolerálja a pangó vizet. A Lonicera nemzetség nevét Adam Lonicer német botanikusról kapta, aki a 16. században írta le a nemzetség több faját. A nitida fajnév a levelek fényes, sima felületére utal. Az alapfajt tudományosan először a 19. században írták le Kínából származó példányok alapján.

Az 'Maigrün' fajtát Németországban nemesítette az 1960-as években Gerd Krüssmann (1910–1980) (neves német dendrológus és a dortmundi Westfalenpark igazgatója). 1964-ben vezették be a kereskedelmi forgalomba. A 'Maigrün' szó a német "Májuszöld" jelentésű, amely a növény legfőbb erényére utal: élénk, friss zöld lombozata van, amely a téli hónapokban is megőrzi színét, nem barnul be, mint sok más Lonicera nitida fajta. Kompakt, sűrű ágrendszerű, lassan növő, örökzöld cserje. Levelei aprók, fényesek, oválisak, amelyek sűrűn borítják a vékony hajtásokat. A levélszín egész évben élénkzöld, tavasszal különösen friss árnyalatú. Szárai erőteljesek, sok elágazással. A nedves talajjal való érintkezés helyén a szárcsomókból (nóduszokból) járulékos gyökereket eresztenek, így a talajjal érintkező hajtásai rendkívül könnyen legyökeresednek. Virágai aprók, fehérek vagy halvány sárgás árnyalatúak, júniusban nyílnak, illatuk enyhe. Termése kisméretű, fekete bogyó, amely a madarak számára táplálékot jelentenek, de az ember számára mérgezőek.

Virágszín: Fehér vagy halványsárga.

Virágzási idő: Június.

Magasság: 0,5–0,8 m magas, 1–1,5 m széles bokor.

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, bár teljes árnyékban is szépen megél. Talajban nem válogatós, jól tűri a különféle középkötött vagy laza talajokat, és mérsékelt vízigényű. Fagytűrése jó, hideg teleken kiegészítő védelem ritkán szükséges. Alkalmazkodó, igénytelen fajta, amely kevés gondozással is dekoratív marad, és formára nyírva a Koten Engei hagyományait idézheti.

Fenntartási munkái: A növény jól tűri a rendszeres metszést, amelyet főként tavasztól nyár elejéig ajánlott elvégezni. Fiatal töveknél fontos a rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás. Nagyon jól reagál az alakító metszésre, így könnyen formázható sövénynek, de különböző forma és alak is könnyen kialakítható belőle. Nagyon gyorsan regenerálódik a metszés után.

Felhasználása: Alkalmazhatjuk nyírt vagy nyíratlan sövényként és alacsony térhatárolóként ültethető kertekben és parkokban. Edényes nevelésre is alkalmas. Virágai rovarokat vonzanak, így ökológiailag is értékes. Akár a puszpáng (Buxus) alternatívájaként is használható. Legyökeresedő hajtásai miatt rézsű kötésre és talajerózió ellen is kiváló.

A feltöltött képek a növények legjellemzőbb tulajdonságait, habitusát és/vagy kifejlett állapotát mutatják be, ezért nem minden esetben az adott példányról készült fotók láthatók.

Mivel a növények megjelenése és fejlettsége évszakonként változhat, mindig az aktuális időszaknak megfelelő állapotú növényt tudjuk küldeni!