Magnolia 'Betty' – Liliomfa C2 60-80

A Magnolia nemzetségnevét Pierre Magnol (1638–1715) francia botanikus tiszteletére kapta, aki a 17. században a növényrendszertan egyik megalkotója volt. A nemzetség ősi eredetű, és ma is számos faja él világszerte. A Magnolia fajok természetes élőhelyei Ázsia, Észak- és Közép-Amerika mérsékelt éghajlatú területein találhatók, általában üde erdőszéleken, völgyekben, jó vízáteresztésű talajokon. Kultúrtörténeti jelentőségük óriási: a magnólia Dél-Kínában és Japánban már több száz éve díszfa, míg Európában a 18–19. században terjedt el romantikus kertalkotó elemként.

A Magnolia ‘Betty’ a híres „nyolc kislány” (Eight Little Girls) hibrid sorozat tagja, melyet az Amerikai Egyesült Államokban nemesítettek. Nemesítőji William Kosar az amerikai Nemzeti Arborétum (U.S. National Arboretum) kutatója és Francis de Vos genetikus. A fajta a Magnolia liliiflora 'Nigra' és a Magnolia stellata 'Rosea' hibridje és nevét az egyik munkatárs kislányáról kapta. Az első keresztezést 1956-ban végezték, a növény pedig 1965-ben került kereskedelmi forgalomba. Közepes-nagy termetű, lombhullató fa vagy nagyobb cserje, fiatalon karcsú, felfelé törő ágrendszerű, később kúpos vagy kerekded alakú koronával. Levelei világos- vagy középzöldek, fényes felületűek, amelyek ősszel sárgásbarna árnyalatúra színeződnek. Virágai nagyok (a 15-20 cm átmérőt is elérhetik), tavasz közepén, még a lombfakadás előtt nyílnak. A külső részek intenzív bíbor- vagy rubinrózsaszínűek, míg a virágok belseje kontrasztosan fehér. A virágok kinyíláskor laposabbá válnak, mint a sorozat többi tagjáé. Gyakran hoz szórványos másodvirágzást nyár közepén.

Virágszín:  bíbor- vagy rubinrózsaszín

Virágzási idő: Április–május (lombfakadás előtt)

Magasság: 3–5 m magas és széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A jó vízáteresztésű, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges talajokat részesíti előnyben. Üde talajban fejlődik a legszebben; a pangó vízet nem kedveli. Vízigényes növény, különösen a fiatal példányok igényelnek rendszeres öntözést a szárazabb időszakokban.

Fenntartási munkái: A magnóliák az előző évi és az idei hajtásokon egyaránt virágoznak, ezért a metszést csak nagyon ritkán és óvatosan érdemes végezni, elsősorban a sérült, keresztben növő vagy elburjánzó ágak eltávolítására összpontosítsunk. Telepítés után a fiatal példányokat rendszeresen öntözzük, különösen az első két-három évben; később mérsékelt vízigényű. Tavasszal mérsékelt szervesanyag-pótlás ajánlott a virágzás támogatására. Gyökérzete érzékeny a bolygatásra, ezért végleges helyére érdemes ültetni Magnolia-specifikus betegségek ritkák, de fokozottan ügyeljünk a jó talaj- és levegőmozgásra, hogy elkerüljük a gombás fertőzéseket.

Felhasználása: Tökéletes szoliter díszfa közepes- és nagyobb kertekben és parkokban. Sorfaként vagy utcai díszfának is alkalmas, mivel jól tolerálja a városi légszennyezést.