Növények
Kert és Otthon
Növényvédő szer
Öntözéstechnika
Szivattyúk
Kertészeti és barkácsgépek
Kézi locsolás
Tótechnika
Leírás és Paraméterek
A Magnolia - liliomfa nemzetség fajai Észak-Amerika és Kelet-Ázsia lombos erdeiből származnak, ahol mélyrétegű, humuszban gazdag, jó vízellátottságú talajokon élnek. A magnóliák az egyik legősibb virágos növénycsoport képviselői, fosszilis maradványaik több tízmillió évesek. Ázsiában évszázadokon át tisztelt dísznövények voltak, míg Észak-Amerikában őshonos fajként az erdők természetes részei. Európába a 18. században kerültek, ahol először botanikus kertekben, majd főúri parkokban terjedtek el. A sárga virágú magnóliák genetikai alapját elsősorban az észak-amerikai Magnolia acuminata adja, amely természetes élőhelyén nagy termetű lombhullató fa. A Magnolia nemzetség nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta; a nemzetséget Carl von Linné rendszerezte a 18. század közepén.
A ‘Daphne’ az úgynevezett Gresham-hibrid magnóliák közé tartozik. Az eredeti keresztezést az amerikai Dr. August Kehr végezte el az Amerikai Egyesült Államokban, 1992-ben. Ő keresztezte a 'Miss Honeybee' és a 'Gold Crown' fajtákat. A magoncokat ezután Philippe de Spoelberch belga növénynemesítő nevelte tovább és szelektálta a belgiumi Arboretum Wespelaarban. Ő adta a növénynek a 'Daphne' nevet, és az ő nevéhez fűződik a fajta 1990-es évek végi, illetve 2000 körüli bevezetése a kereskedelmi forgalomba. A fajtanév ‘Daphne’ a görög mitológiából ismert nimfára utal, amely az eleganciát és a természetes szépséget szimbolizálja, összhangban a fajta kifinomult megjelenésével. A nemesítés során a Magnolia acuminata sárga színét kombinálták más magnóliafajok nagyobb, elegáns virágformájával. A ‘Daphne’ célzottan későbbi virágzású, tiszta sárga árnyalatú, kerti használatra alkalmas fajtaként jött létre. Közepes és mérsékelt növekedésű, lombhullató kis fa vagy nagyobb cserje. Koronája felálló, később enyhén szélesedő. Levelei nagyok, elliptikusak, élénkzöldek, ősszel sárgára színeződnek. Virágai nagyméretűek, tulipán vagy kehely alakúak, vastag sziromlevelekkel, 15-20 cm-esek, sötét aranysárga vagy kanárisárga színűek, enyhén illatosak. A virágok színe a virágzás teljes ideje alatt stabil marad, nem fakul ki. Termése összetett tüszőtermés, amely ősszel dekoratív megjelenésű.
Virágszín: sárga
Virágzási idő: április vége – május, általában a lombfakadás idején vagy közvetlenül utána
Magasság: 2–5 m, szélesség 2–3 m, 10-20 év alatt éri el a teljes méretét.
Igényei: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, szélvédett helyen fejlődik a legszebben. Talaja legyen mélyrétegű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású. Nem tolerálja az erősen meszes (alkalikus) talajokat. A pangó vizet nem tűri, de az egyenletes vízellátást meghálálja. Fagytűrése jó, virágai a későbbi nyílás miatt kevésbé fagyérzékenyek.
Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel, csak száraz vagy sérült ágak eltávolítása javasolt virágzás után. A tő körüli mulcsozás segíti a talaj nedvességtartását és szerkezetét. Tavasszal szerves anyaggal vagy lassú feltáródású tápanyaggal erősíthető.
Felhasználása: Szoliterként ültetve mutatja meg legszebb formáját és virágzását. Alkalmas nagyobb kertekbe, parkokba, reprezentatív előkertekbe. A sárga virágú magnóliák különleges színfoltot adnak a tavaszi kertben.