Magnolia 'George Henry Kern' – Rózsaszín virágú liliomfa K30 80/100

Az Magnolia nemzetség nevét Pierre Magnol (1638–1715) francia botanikus tiszteletére kapta, aki a 17. században a növényrendszertan úttörője volt. A magnóliák természetes élőhelyei Ázsia, Észak- és Közép-Amerika mérsékelt éghajlatú területein találhatók, jellemzően üde erdőszéleken és völgyekben, jó vízáteresztésű talajokon. A magnólia kultúrtörténetileg is kiemelt jelentőségű: Dél-Kínában és Japánban már évszázadok óta díszíti a kerteket, míg Európában a 18–19. századtól terjedt el, romantikus kertalkotó elemként és tavaszi díszfaként.

A ‘George Henry Kern’ fajtát Carl E. Kern (Wyoming Nurseries, Cincinnati, Ohio, USA) nemesítette a Magnolia stellata (csillagszirmú magnólia) és a Magnolia liliiflora (liliomvirágú magnólia) keresztezésével 1935-ben,majd 1948-ban nevezte el, és nem sokkal később került forgalomba. Carl Kern a növényt a fiáról, George Henry Kern-ről nevezte el, aki az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált, és 1945-ben, a győzelem napján (V.E Day) esett el Franciaországban. Közepes méretű, lombhullató cserje vagy kis fa, amely viszonylag lassan növekszik és kompakt, többtörzsű habitust alkot. Levelei oválisak, sötétzöldek, amelyek ősszel vonzó rezes-bronz árnyalatúra színeződnek. Virágai tavasz elején vagy közepén, még a lombfakadás előtt nyílnak, nagyok, kehely- vagy csillag alakúak, a bimbók mély rózsaszínűek, kinyílva a külső rész rózsaszín, a belső sziromlevelek pedig halvány rózsaszínűek vagy fehérek és kellemes illatot árasztanak.

Virágszín: Rózsaszín

Virágzási idő: Április–május (akár június elejéig is)

Magasság: 2 - 4 m magas és 1,5–2 m széles

Igényei: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel; a legjobb virágzás napos fekvésben érhető el. A jó vízáteresztésű, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges talajokat részesíti előnyben, és nem szereti a pangó vizet. Fiatal példányai érzékenyek lehetnek a késő tavaszi fagyokra, ezért védett fekvés javasolt.

Fenntartási munkái: Metszést csak ritkán és óvatosan igényel, elsősorban a virágzás után a sérült vagy túl sűrű ágak eltávolítása javasolt. Telepítés után az első években rendszeresen öntözzük, különösen száraz periódusokban, később mérsékelt víz- és tápanyag-igényű. A talajt tavasszal enyhén szervesanyaggal vagy komposzttal gazdagítva erőteljesebb fejlődést és dúsabb virágzást érhetünk el. A gyökérzete érzékeny a bolygatásra, ezért a telepítési helyet érdemes alaposan megfontolni, és a gyökérzónát mulccsal védeni.

Felhasználása: Kiváló szoliter kisebb és közepes kertekbe, előkertekbe vagy akár teraszok mellé. Kompakt mérete miatt edényes növényként is tarthatjuk.