Leírás és Paraméterek
A Magnolia grandiflora - örökzöld liliomfa Észak-Amerika délkeleti részéről származik, ahol a meleg, párás klímájú erdők meghatározó fafaja. A Magnolia nemzetség a zárvatermők egyik legősibb képviselője, amelynek evolúciós múltja több mint 90 millió évre nyúlik vissza. Nevét Pierre Magnol francia botanikusról kapta. A déli államokban a magnólia a méltóság, az állandóság és a vendégszeretet jelképe, számos történelmi kert és ültetvény ikonikus növénye.
A 'Little Gem' fajta az alapfaj (Magnolia grandiflora) egyik szelekciója. A fajtát Steed's Nursery faiskola munkatársai fedezték fel Candorban, Észak-Karolina államban. A szelekcióra az 1950-es években került sor, kereskedelmi forgalomba pedig 1952-ben hozták. Örökzöld, kompakt cserje, felfelé törő, keskeny, oszlopos vagy piramis alakú koronával. Lassan vagy közepesen lassan növekszik (évente kb. 30-60 cm-t). Levelei kisebbek, mint az alapfajé, bőrszerűek, felületük fényes sötétzöld, fonákjuk rozsdabarna szőrképlettel bevont. A virágok rendkívül nagy méretűek, az alkatához képest feltűnően méretesek, 15–20 cm átmérőjűek, tiszta vagy krémfehérek, vastag, viaszos szirmokkal és erőteljes, édeskés, citrusos illattal.
A fő virágzás nyár elején kezdődik, jellemzően júniustól augusztusig tart. Virágai rövid ideig, körülbelül 2-3 napig virítanak a fán. Reggel kinyílnak, éjszakára bezáródnak. De a fajta szépsége ez, hogy a virágok nem egyszerre nyílnak ki, hanem folyamatosan, egymás után hozza az újabb és újabb bimbókat a vastag, erős hajtások hegyén. Ez a szekvenciális (egymásutáni) virágzás biztosítja, hogy a teljes virágzási időszak több héten át tartson. Gyakran produkál szórványos másodvirágzást a tenyészidőszak későbbi szakaszában, egészen kora őszig (szeptemberig, sőt néha októberig), különösen meleg éghajlaton vagy kedvező időjárási körülmények esetén.
Virágszín: Fehér
Virágzási idő: Június–július, akár szeptemberig
Magasság: 4–6 m magas, 2–3 m széles
Igényei: Napos vagy félárnyékos, védett fekvést kedvel. Melegigényes növény, fiatal korban érzékenyebb a fagyokra. Jó vízáteresztésű, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajban fejlődik optimálisan. A meszes, hideg, szeles fekvéseket kerülni kell. A fagytűrése gyengébb a többi fajtánál (-12°C és -15°C körüli), ezért mindenképpen a téli hideg szelektől védett fekvésbe ültessük.
Fenntartási munkái: Metszést általában nem igényel; csak az elhalt vagy sérült ágak eltávolítása javasolt nyár végén. Sekély gyökérzete miatt a talajtakarást meghálálja, amely segít a nedvesség megőrzésében és a gyökerek védelmében. Hosszan tartó száraz időszakban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal lassú lebomlású, szerves vagy savanyú talajhoz való tápanyag-utánpótlás ajánlott.
Felhasználása: Ideális választás kisebb kertekbe, előkertekbe, szűkebb utcafrontokra és városi környezetbe. Kompakt mérete miatt edényben is nevelhető védett teraszokon. Szoliterként és hangsúlyos örökzöld elemként egyaránt jól alkalmazható.
Érdekességek a nagyvirágú magnóliáról:
Kínában és Japánban a magnólia a tisztaság, a nemesség és a méltóság jelképe, gyakran a császári paloták kertjeiben ültették. A virágok finom, mégis erős megjelenése a női szépséget és erőt is képviseli.
Mivel a magnólia fák az egyik legősibb virágos növények a Földön, amelyek túlélték a dinoszauruszok korát is, az állhatatosságot és az örökké tartó kapcsolatokat szimbolizálják. Emiatt gyakran használják menyasszonyi csokrokban is.
Az Egyesült Államok déli részén ikonikus szimbólum, a déli báj, a vendégszeretet és a hagyomány jelképe. Georgia államban a hiedelem szerint a magnóliafa ültetése szerencsét és gazdasági stabilitást hoz a házhoz. Mississippi és Louisiana állam hivatalos állami virága, előbbi beceneve pedig "Magnolia Állam".
Észak-Amerikában bizonyos indián törzsek a kérgét és leveleit használták sebek kezelésére. Egyes helyeken (pl. Angliában) a szirmait ma is savanyítják vagy fűszerként használják különleges ételekhez. Ázsiában a rügyeket pácolják, és rizs ízesítésére vagy tea illatosítására használják.